Átláthatóbb feltételek a víz- és távhőfronton

2018. 4. 13.

Átláthatóbb és egységesebb lett a hazai víziközmű és távhőszakma szabályozása az elmúlt években, de az előbbi területen javítani kellene a bevételek és a kiadások arányán, hogy a fejlesztések forrása biztosított legyen, az utóbbi szereplői pedig – többek között – a távhő cselekvési terv megvalósítását üdvözölnék. Minderről a két szegmens szakmai szervezete, a Mavíz és a Matászsz elnöke nyilatkozott a Világgazdaságnak.

Két olyan vezetékes szolgáltatás központosítását is megkezdte az elmúlt években a kormány, amelyek – jellegükből adódóan – aligha működtethetők egységes vagy akár csak összekapcsolt, országos rendszerként, ezek a távhő-, illetve a víziközmű-szolgáltatás. Így a jogalkotó a működési egységesítést nem is erőltette, inkább a két területre vonatkozó szabályozásban lépett előre.

A lakossági ügyfelek által érzékelhető fontos változtatás a hatósági tarifák 2011-es bevezetése volt, előzőleg ugyanis a díjakat az önkormányzatok állapították meg. Az új, szabott árak lehetővé tették a kormány politikájának fontos – és elismerten csak részben a piaci folyamatok által vezérelt – elemét képező rezsicsökkentések megvalósítását. A távhő végfelhasználói árát 2013-ban 20, egy évre rá 3,3 százalékkal faragták le, a víz- és csatornadíjakat pedig 2013-ban 10 százalékkal. (2013-ban emellett 10 százalékkal olcsóbb lett a hulladékszállítás, a kéményseprés, a propán-bután gáz, a két jelzett évben együtt pedig 25,19 százalékkal esett a földgáz és 24,55 százalékkal az áram tarifája.)

A két szolgáltatáson belüli végfelhasználói árak között azonban megmaradtak a helyi adottságok miatti különbségek, de ez indokolt a tevékenységek tájegységenként és településenként nagymértékben eltérő költségei miatt. Mindazonáltal a hatósági tarifák alkalmazása a különbségek fennállása mellett is fájó pontja lehet az érintett társaságoknak, amelyeknek cégenként eltérő lehetőségeik, tartalékaik vannak a hatékonyság kényszerű javítására.

Ezermilliárdba kerülnének a vezetékcserék

Ágazati szinten segítséget jelentett a víziközműszakma koncentrálása, mert ezzel az életképtelen társaságok önálló működése megszűnt, a feladatukat pedig arra alkalmasabb, nagyobb riválisaik vették át. Ám a túlélőknek sem jött el a Kánaán: 2015-ben a KPMG, 2016-ban pedig a Századvég mutatta ki, hogy állami beavatkozások sorára lenne szükség a terület megsegítésére, elsősorban a szabályozás alapos továbbcsiszolásával. Az egyik fő, fájdalmas kérdés a tulajdonolt vezetékek hossza után 2015-től fizetendő adó, mert ez ugyanúgy terheli a víz-, a csatorna és a távhőszakmát, mint a náluk (vezetékhossz-arányosan) sokkal nagyobb árbevételű áram- és távközlési vállalatokat. Bár az előző kormány idején volt egy kezdeményezés ennek az adónak a differenciálására, de végül nem lett belőle semmi. Az új kormány alatt esetleg újból terítékre kerül a módosítás.

Szerényen növekvő arány a megújulóknál

A földgáznak nagyobb szerepe volt a magyarországi távhő-előállításban 2016-ban, mint az előző években, de a termelők a korábbiaknál olcsóbban jutottak hozzá ehhez az energiahordozóhoz. Míg 2014-ben a távhő előállításához felhasznált energia 63,46 százalékát adta a gáz, addig 2016-ban már a 70,54 százalékát, ám a beszerzés gigajoule-ra vetített átlagos ára az első esetben 3429, a másodikban csak 2546 forint volt – derül ki a MEKH és a Matászsz közelmúltban készített közös tanulmányából. A vizsgált időszakban látványosan, 115,5 megawattról 177,86 megawattra nőtt a fűtéshez rendelkezésre álló termálvízalapú technológia hőteljesítménye. Ezzel a földhő aránya a távhő előállításához igénybe vett megújulókon belül 12,48 százalékról 17,82 százalékra módosult, de persze továbbra is a 81,91 százalékosra csökkent biomassza vitte a prímet.

Forrás: Világgazdaság