Az Európai Bizottság és az EIB tovább pontosította a garantált energiahatékonyság-alapú szerződések statisztikai kezelését

2018. 5. 10.

Az Eurostat, az Európai Bizottság Statisztikai Hivatala és az Európai Beruházási Bank (EIB) új gyakorlati útmutatót készített a garantált energiahatékonyság-alapú szerződések (Energy Performance Contracting, EPC) statisztikai kezeléséről.

 

Az új útmutató Eurostat által korábban kiadott, az EPC-típusú megállapodások államháztartáson belüli elszámolására vonatkozó iránymutatásokat követi, és kifejti annak gyakorlati alkalmazhatóságát az Európai Beruházási Tanácsadó Központ (EIAH) technikai segítségnyújtási forrásainak felhasználásával. Az útmutató itt olvasható.

Háttérinformáció:
 
Az Európai Bizottság az Európai Statisztikai Hivatallal (Eurostat) közösen 2017 őszén egy komoly akadályt hárított el a tagállamokban – különösen a közszféra szereplői között - népszerű és közkedvelt garantált energiahatékonyság-alapú szerződések (Energy Performance Contracting, EPC)  és a kapcsolódó energetikai beruházások előtt. Módosította ugyanis az Eurostat által korábban kiadott, az EPC-típusú megállapodások államháztartáson belüli elszámolására vonatkozó iránymutatásokat.
 
Az energiahatékonyság-alapú szerződés (EPC) a kedvezményezett (pl. önkormányzat) és az energiahatékonyság-javító intézkedést nyújtó szolgáltató (ESCO[2]) között jön létre. Egy olyan szerződéses megállapodás, amelynek keretében az adott energiahatékonyság javítását célzó intézkedést – például egy önkormányzati tulajdoban levő épület energetikai felújítását - célzó beruházásért a kifizetés a szerződésben megállapodott szintű energiahatékonyság-javulással összefüggésben történik.
 
Az EPC szerződések gyakorlati és kézenfekvő megoldást kínálnak a középületek és egyéb közberuházások energiatakarékosabbá tételére, mivel a kezdeti beruházás magánpartnerrel fedeztethető és a garantált energiamegtakarítással téríthető vissza. Gyakran azonban egy ilyen szerződés egyidejűleg tartalmaz szolgáltatási, lízing, vásárlási vagy kölcsönszerződéses elemeket, így a feltételrendszere nagyon összetett.
 
Az Eurostat új iránymutatása a következőkben egyszerűsíti és könnyíti a szerződő felek közötti elszámolási szabályait:
 
  • Ha egy EPC-szerződést nyújtó ESCO szolgáltató viseli a pénzügyi és gazdasági kockázatot, és a beruházás haszna annak kedvezőbb üzemeltetésén keresztül jelentkezik, akkor a beruházó lesz a „gazdasági tulajdonosa” is a beruházásnak. A beruházás költsége ezért az ESCO szolgáltató könyvelésében jelenik meg.
  • Itt az EPC szerződések elszámolására mind az operatív lízing, mind a visszlízing konstrukció használható, legyen szó álló vagy forgóeszközökről. Mindkét esetben csak az "EPC-díjakat" kell figyelembe venni a szolgáltatást igénybe vevő közszféra-szereplő könyvelésében.
  • Ha egy EPC visszteher nélküli faktoringgal kerül kombinálásra, akkor a közszféra szereplője lesz az EPC-szerződésben foglalt eszköz vagy szolgáltatás gazdasági tulajdonosa, és az eszközt az államháztartás mérlegében kell nyilvántartásba venni.
  • Az Eurostat új iránymutatása jelentősen növelheti azon közintézmények körét, melyek képesek lesznek EPC-típusú megállapodásokat kötni, hiszen az új szabályok lehetővé teszik, hogy az elvégzett beruházás ne a közszféra szereplője költségvetési hiányát növelje (mint ez a korábbi iránymutatás legnagyobb veszélye volt).
 
Emellett megnyitja az utat az EPC-szolgáltatók erősebb piacának kialakításához is. Az EPEC[3] által összegyűjtött adatok szerint az utóbbi öt évben összesen 34 új, az energiahatékonyságra vonatkozó köz- és magánszféra közötti partnerségi projektet írtak alá 16 EU-tagállamban, összesen több mint 65 milliárd euró értékben.

Az Eurostat iránymutatás elolvasható ITT.