Energiahatékonysági Irányelv: a 2020 utáni bizottsági javaslat felvizeződött, de még üthet

2017. 6. 29.

Az európai energetikai miniszterek június végi tanácskozásán a „Tiszta energiát minden európainak!” című javaslatcsomag egyes elemeit vitatták meg, köztük az energiahatékonyság javítására vonatkozókat is. Az Európai Bizottság által készített javaslatcsomag a közép- és hosszú távú célok felülvizsgálatát is szorgalmazza, beleértve a 30 százalékos energiahatékonysági célt, valamint a 1,5 százalékos energia-megtakarítási kötelezettség 2021-2030 közötti időszakra való kiterjesztését. Az Energia Tanács végül kevésbé ambiciózus célkitűzések mellett foglalt állást, amely ugyan még mindig az energiahatékonyság növelését fogja eredményezni, de a megtakarítások üteme lelassulhat.  A Magyar Energiahatékonysági Intézet közleménye.

Felvizezett célok

Az Energia Tanács tagjai egyetértettek abban, hogy szükség van az energiahatékonyság növelésére környezeti, klímavédelmi, energiabiztonsági, gazdasági és társadalmi okok miatt, a Bizottság által javasolt célokat azonban puhították. A Tanács most az általános irányokat és a fontosabb célszámokat illetően egyezett meg, az Energiahatékonysági Irányelv részleteinek módosítása és véglegesítése a soron következő, észt elnökség alatt folytatódik.

A módosított irányelv fő elemei a következők:

  • 30 százalékos EU szintű energiahatékonysági cél,
  • 1,5 százalékos energia-megtakarítási kötelezettség[1], amely a 2026-2030 időszakban 1 százalékra csökken abban az esetben, ha a 2024-ben esedékes uniós felülvizsgálat úgy találja, hogy jó úton haladunk a kitűzött célok felé,
  • hosszú távú egyéni akciók eredményei elszámolhatóak az energia-megtakarítási kötelezettség terhére,
  • a 1,5 százalékos energia-megtakarítási kötelezettség helyettesíthető alternatív szakpolitikai intézkedésekkel,
  • saját felhasználásra szánt megújuló energiaforrások miatti energia-megtakarítás elszámolásának lehetősége,
  • az energiaszegénység kötelező figyelembevétele az új intézkedések megtervezésekor,
  • a hűtés és fűtés végső felhasználóinak érdekeit szolgáló mérő és számlázó intézkedések kidolgozása.

 

Mit takarnak a módosított Energiahatékonysági Irányelv elemei?

Az alábbiakban részletezzük, hogy mely módosításokban állapodott meg az Energia Tanács, és ezek mit jelentenek.

30 százalék energia-megtakarítás: kötelező helyett indikatív cél

A megállapodás a 2030-ra kitűzött 27 százalékos uniós szintű energiahatékonysági célt ugyan megemeli 30% százalékra, de azt nem teszi európai szinten kötelezővé.

Éves energia-megtakarítási kötelezettség

Az éves 1,5 százalékos energia-megtakarítási kötelezettség 2020 utáni fenntartását támogatta a Tanács, de abban állapodtak meg, hogy a tízéves ciklus félidejétől az 1 százalékra csökkenhet, ha a 2024-es felülvizsgálat úgy látja, hogy EU-s szinten jó irányba haladunk a célok teljesítését illetően.

Korábban indított szakpolitikai intézkedésekből származó megtakarítás elszámolható lesz

A Tanács támogatta a Bizottság azon javaslatát is, mely szerint 2021-től a korábban hatályba lépett szakpolitikákból származó, egyéni akciók eredményeként létrejött – például egy, a vállalati társasági adókedvezmény hatására elindított új energetikai beruházás után – energia-megtakarításokból származó új megtakarítások is figyelembe vehetők.

Már nemcsak az állami ösztönzők révén létrejött energia-megtakarítás lesz elszámolható

A korábbi szabályozás szerint 2020-ig csak az a megtakarítás elszámolható, mely közvetlen kormányzati intézkedés hatására jön létre. A módosított irányelv lehetővé teszi, hogy 2021-től formális partnerségek alakulhassanak ki az állam és harmadik felek között, mely a harmadik fél által generált megtakarítást (egyéb finanszírozási forrásokkal való kombinálását) is elszámolhatóvá teszi.[2]

Megújulók elszámolása, mint energia-megtakarítás?

A módosított irányelv lehetővé teszi, hogy épületeken vagy épületekben alkalmazott megújuló energiaforrások által saját felhasználásra termelt energia elszámolható lesz az energia-megtakarítási kötelezettségek alatt. A Tanács érvelése szerint a megújuló energiaforrások alkalmazásával csökken a fosszilis energiahordozók használata, így az energiafüggőség és a széndioxid-kibocsátás is, amellyel az energia-megtakarítási célokat szolgáljuk.

Komoly negatívuma ugyanakkor a javaslatnak, hogy a megújuló energiák alkalmazása a megújulós célok teljesítésekor is elszámolható lenne. Így bár adminisztratív szempontból a dupla elszámolás előnyös lehet, valós teljesítés tekintetében kisebb hatással jár, és a valódi energia-megtakarítás, a tényleges hatékonyság-növelés ellenében hat.

Egyedi mérés

Annak érdekében, hogy a fogyasztók még központibb szerepet tölthessenek be az energiapiacon, a Bizottság a fűtési és hűtési célú energiafogyasztásra vonatkozó tájékoztatás javítását javasolja. Szeretné, ha a hőenergia-fogyasztás mérése és számlázása tekintetében erősödjenek a fogyasztói jogok, különösen a többlakásos épületekben élő emberek esetében. A tájékoztatás gyakoriságának növelése érdekében bevezetnék a távolról is leolvasható hőfogyasztás-mérők kötelezővé tételét.

Szociális szempontok, energiaszegénység

A javaslat előírja az energiaszegénység figyelembevételét az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek és az alternatív intézkedések kialakítása során. A megállapított megtakarítási kötelezettségek között ezért szociális jellegű követelményeket is meghatároznak, többek között annak előírásával, hogy az energiahatékonysági intézkedések bizonyos hányadát elsősorban energiaszegénység által érintett háztartásokban és szociális bérlakásokban kell végrehajtani.

 

Az épületek energiahatékonysága az egyik legfontosabb terület

Az Energiahatékonysági Irányelvvel párhuzamosan az Épületenergetikai Irányelv felülvizsgálata is zajlik, hiszen ezek szorosan összefüggnek. Európában az épületek fogyasztják a legtöbb energiát, a végső energia-felhasználás 40 százalékáért felelősek. Éppen ezért az erről szóló irányelv módosítása az Energia Tanács megállapodása szerint olyan előírást tartalmaz, miszerint a tagállamok készítsenek hosszú távra szóló épület-felújítási stratégiát, továbbá foglalkozzanak az energiaszegénység kérdésével is. A módosított irányelv az elektromobilitás elterjedését is elősegítené úgy, hogy kötelezővé tenné az elektromos autótöltők létesítését minden olyan nem lakóépület esetében, amely több mint 10 parkolóhellyel rendelkezik. Új követelményeket vezetnének be az épületgépészeti rendszerek elektronikus felügyeletével és automatizálásával kapcsolatban is. Itt nagy hangsúlyt kapna az ún. okos megoldásokkal kapcsolatos mutató („smartness indicator”), amely a felhasználói és a hálózati szükségletekhez igazodó okos rendszerek alkalmazása miatti energia-megtakarításokat fejezné ki.

Az energiacímkék is változni fognak

Az energiahatékonyság növelését célzó harmadik jogszabályi pillér, az energiacímkékről szóló irányelv is terítéken volt az Energia Tanács ülésén. A háztartási gépek energiafogyasztását jelölő címkék rendszere már egy ideje elavult, ezért a Bizottság egy új, a technológiai fejlődéssel lépést tartó rendszert dolgozott ki. A jelenlegi A+/A++/A+++ jelzéseket tartalmazó rendszert egy A-tól G-ig tartó skála váltja fel. Az erről szóló módosításokat a Tanács egyhangúlag elfogadta, az új rendszer 2019-ben léphet életbe.

Mit veszíthetünk a célok felvizezésével?

Az elemzések alapján az Energiahatékonysági Irányelv módosításának eredeti bizottsági javaslatában szereplő szigorúbb célok elfogadása számos területen jelentős előnnyel járt volna. A 2005. évi szinthez képest 17 százalékkal csökkent volna az EU végsőenergia-fogyasztása, ezzel párhuzamosan hozzávetőlegesen 0,4 százalékkal (kb. 70 milliárd euróval) növekedhetett volna a GDP. A fokozott energiahatékonyság elősegítette volna, hogy az európai vállalkozások költségeik csökkentése révén javítsák versenyképességüket és a háztartási és ipari energiaárak mérséklődjenek. A becslések szerint uniós szinten összesen 400 ezer új munkahely jöhetett volna így létre 2030-ig. Várhatóan 4,5–8,3 milliárd euróval csökkentek volna a környezetszennyezés okozta költségek és az egészségügy kiadásai is. Az eredeti javaslat az energiabiztonságra is jelentős hatással lett volna, melynek eredményeképp 2030-ra 12 százalékkal csökkenhetne a földgázimport az Európai Unióban. A hétfői megállapodás ezeket a számokat és következményeket jócskán gyengíti, lassítva ezzel nemcsak az összeurópai, de a tagállami szintű környezeti, energiabiztonsági, gazdasági erősödést, javulást is.



[1] A tagállamoknak 2014-2020 között minden évben legalább a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 1,5 százalékának megfelelő új megtakarítást kell elérnie.

[2]  Olyan piaci szereplőkre, programokra érdemes itt gondolni, melyek ezidáig állami szerepvállalás nélkül végeztek energiamegtakarítást eredményező feladatokat, indítottak ilyen programokat.