Fosszilis energiahordozók vs. fenntartható energiaátmenet = 1:0

2019. 4. 25.

Skandináv és nyugat-európai országok állnak legjobban energiarendszereik fenntarthatóvá alakításában, vagyis abban a folyamatban, amelynek fő célja a klímakatasztrófa megelőzése, elsősorban a globális felmelegedés felelősének tartott szén-dioxid-kibocsátás visszaszorításával.

A World Economic Forum által készített jelentést a Portfolio dolgozta fel.

Az országok világszerte növelik a tiszta, megújuló energiaforrások arányát az energiamixükben, azonban ezt nem teszik elég gyorsan ahhoz, hogy megvalósíthassák a Párizsi Klímaegyezményben vállalt közös céljukat, vagyis hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését a 21. század végéig 2 Celsius-fok alatt, lehetőleg 1,5 fokon tartsák az iparosodás előtti szinthez képest. A közös vállalás sikere attól függ, hogy az egyes országoknak milyen gyorsan sikerül a szén-dioxid-kibocsátás és a globális felmelegedés fő felelősének tartott fosszilis energiahordozókról (szén, kőolaj, földgáz) áttérni a fenntartható forrásokra.
 
Az egyes országok döntéshozói azonban koránt sem teljesítenek egyformán ebben a feladatban - erősíti meg a World Economic Forum jelentése (A hatékony energiaátmenet elősegítése), amely 115 országot értékel annak alapján, hogy mennyire haladtak előre a fenntartható energiarendszerek kialakításában.
 
 
 
A jelentés egy úgynevezett energiaátmenet-index (ETI) mentén értékeli az egyes országokat, illetve energiarendszereiket a következő szempontok alapján: energiabiztonság és hozzáférés; gazdasági fejlettség és növekedés; környezetvédelmi fenntarthatóság és a jövőre való felkészültség. A jelentés másodlagosan a rendszerteljesítmény, illetve az átmenetre való készség szempontjából is értékeli az országokat. 
 
 
Ami az emberiség globális teljesítményét illeti az energiaátmenetben, a tiszta, fenntartható energiaforrásokra való átállás sebessége globálisan az elmúlt öt év legalacsonyabb szintjére lassult a 2019-es jelentés szerint, ami mindössze három évvel a Párizsi Klímaegyezmény aláírása után nem sok jót jelez. A világ tavaly ismét több szenet fogyasztott, mint a megelőző évben, nagyrészt az új ázsiai szénerőművek hatására, amelyek átlagos élettartama mindössze 11 év, vagyis még évtizedekig folytathatják működésüket. A fosszilis energiaforrások területére érkező befektetések 2017-ben ismét bővültek, 2014 óta először; a teljes globális primer energiaellátásban a fosszilis tüzelők aránya 81 százalékon stagnál. A globális szén-dioxid-kibocsátás így 2018-ban a jelentés szerint több mint 2 százalékkal, az utóbbi évek legmagasabb értékével nőhetett, miközben az ENSZ tavaly őszi jelentése szerint annak érdekében, hogy az emberiségnek esélye legyen elkerülnie a katasztrofálismértékű klímaváltozást, 2050-ig gyakorlatilag nullára kellene visszavágni a globális szén-dioxid-kibocsátást.