Komoly vitára lehet számítani az energiahatékonysági irányelv háromoldalú tárgyalásán

2018. 5. 9.

Május 16-án tartják a soron következő háromoldalú egyeztetést (trilógust) az úgynevezett tiszta energiacsomag egyik legfontosabb eleméről, az energiahatékonysági irányelvről, ám az Európai Parlament még mindig fényévnyi távolságot lát az intézményi álláspontok között, amelyek lehetővé tennék a jogalkotás május végén történő lezárását. 

 

Az egyik fő vitapont a 2030-ig elérendő energiahatékonysági cél meghatározása. Az Európai Bizottság a még 2014-ben tagállami szinten rögzített 27 százalékos cél 30 százalékra történő megemelését javasolta, ám az Európai Parlament ennél jóval ambiciózusabb energiamegtakarítási forgatókönyv mellett tette le a garast. A képviselők a folyamatban lévő háromoldalú egyeztetésen amellett kardoskodnak, hogy uniós szinten 35 százalékra emeljék fel a célt. 
 
„A legjobb és leghatékonyabb módja a Párizsban rögzített kibocsátás célok elérésének az ambiciózus energiahatékonysági cél, hiszen az a legolcsóbb energia, amit nem fogyasztunk el” - mutatott rá kedden újságíróknak Jávor Benedek, magyar képviselő, a jogalkotási jelentés zöldpárti árnyékjelentéstevője. 
 
Jávor a Tanács éppen kedden kiszivárogtatott eddigi utolsó kompromisszumos javaslata alapján is jóformán áthidalhatatlannak látja az ellentéteket. A képviselő ugyan biztatónak tartja, hogy most már a közös tanácsi mandátum is kész 30 százaléknál (azaz a bizottsági javaslatnál is) magasabb, 31-33 százalékos energiahatékonysági célt elfogadni (ennyivel csökkenne az energiafelhasználás ahhoz képest, mintha változatlan lenne a helyzet), más tekintetben ugyanakkor még tetemes a távolság a két intézmény között. 
 
Miközben az EP jogilag kötelező érvényű célt határozna meg, addig a tagállamok továbbra is csak indikatív energiamegtakarítási célokban gondolkodnak. Ez azonban a magyar zöldpárti képviselő szerint nem adná meg a beruházásokhoz szükséges kiszámíthatóságot és stabilitást az üzleti szféra számára. 
 
Az EP amennyire lehet leszűkítené a főszabály alól kibúvókat adó mentességek körét, attól tartva, hogy a jogszabályt gyengítené a túlzott mértékű rugalmasság. A képviselők ezért az energiahatékonysági irányelv hatókörét az egész közlekedési szektorra kiterjesztenék, miközben a Tanács csak a közlekedés 10-20 százalékát terelné be a jogszabály hatálya alá. 
 
Az úgynevezett korábbi erőfeszítések elszámolásában sem ért egyet a két uniós jogalkotó. Jávor elfogadhatatlannak nevezte azt az eredetileg a britek által behozott elképzelést, melynek értelmében a 2020 utáni időszak vállalásaiba a még 2014-ben tett erőfeszítéseket is beszámítanák. 
 
A Parlament az elsődleges és a végső energiafogyasztás esetében is energiahatékonysági célt írna elő, miközben a Tanács a felemás megközelítés híve. 
 
Az egyik leggyakrabban megfogalmazott bírálat az EP „maximalista” megközelítésével szemben az, hogy a magasabb energiahatékonysági célok alááshatnak más éghajlatváltozás kezelésére irányuló uniós politikákat, köztük az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) működését azáltal, hogy még lejjebb vinnék a kibocsátási egységek már amúgy is alacsony árát, és ilyen módon nem ösztönözné beruházásokra az ipari létesítményeket. 
 
Jávor Benedek azonban vitába száll ezzel a véleménnyel, mert szerinte a kibocsátási kvóták alacsony ára által jelentett problémát az ETS rendszerén belül kellene megoldani, mégpedig a piacstabilizálási tartalék segítségével. Ha mégis komplikációkat okozna az energiahatékonysági cél, akkor a képviselő szerint még mindig van lehetőség a korrekcióra. 
 
Egy tanulmányt idézve a képviselő emlékeztetett rá, hogy a magasabb célérték uniós átlagban 1 százalékkal, egyes országok esetében pedig akár 2 százalékkal is magasabb GDP-t eredményezhet. 
 
A magyar árnyékjelentéstevő kétségbe vonja a Bizottság magasabb értékre vonatkozó költségszámítását. Félrevezetőnek és túlzottan magasnak nevezi a testület által beondott 10 százalékos tőkeköltséget, ami szerinte 4 százalékkal magasabb az átlagnál. Másfelől éppen a Bizottság hatástanulmánya állítja azt – mutat rá -, hogy az EP által szorgalmazott 35 százalékos cél nemhogy nem kerül pénzbe a közép- és kelet-európai országoknak, hanem éppen ellenkezőleg plusz bevételeket generálhat. 
 
Utalt arra, hogy a 30 százalék feletti vállalás fő ellenzői éppen ebből az országkörből kerülnek ki (Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Lettország). „Egyes országok egyszerűen nem hajlandók megérteni, milyen előnyökkel jár mindez” - tette hozzá. 
 
Jávor Benedek úgy vélekedett, hogy az EP nem fogja a tiszta energiacsomag más elemeinek (így a megújulókról szóló szabályozásnak, vagy a kormányzásnak) az oltárán feláldozni az energiahatékonysági célokat, vagy egyfajta alkutárgyává tenni ezeket. 
 
Forrás: Bruxinfo