A Magyar Energiahatékonysági Intézet állásfoglalása a GINOP 2014 novemberében társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezetével kapcsolatban

2014. 11. 25.

 

 
1          Általános észrevételek
 
 
Örömmel tapasztaljuk, hogy 2013 decemberében tett javaslataink közül egy-kettő átvételre került, így például külön prioritásba került a turisztika és az energia.  Pozitívnak tartjuk azt is, hogy konkrét és nem jelentéktelen összegek kerültek megjelölésre az energiahatékonysági támogatások terén.
 
Nem tartjuk azonban kielégítőnek a GINOP által az energiahatékonyság terén alkalmazott eredmény-indikátorokat, amelyek amelyek részben alkalmatlanok a beavatkozási hatások pontos mérésére, részben pedig indokolatlanul alacsony ambició-szintet tételeznek fel.
 
2          Részletes észrevételek:
 
Az alábbiakban a szöveg egyes szakaszaihoz tartozó észrevételeinket soroljuk fel:
 
2.1          
 
A GINOP 139. oldala szerint „A hazai energiastratégia célja az épületállomány fűtési energiaigényének 30%-kal való csökkentése 2030-ra az európai uniós célokkal összhangban lévő épületenergetikai programok segítségével"
 
Bár a cél ígéretesnek hangzik, a szövegből nem derül ki, hogy ezt melyik stratégiai dokumentum alapján állapítja meg a szöveg, és az sem, hogy milyen bázisévhez képes kívánjuk elérni a fűtési energiaigény csökkentését.  Bázisév, vagy referenciaérték nélkül nem értékelhető ez a célkitűzés
 
Javaslat:        A GINOP határozza meg, hogy milyen értékhez képest kívánja a "hazai energiastratégia" csökkenteni az épületek fűtési energiaigényét.
 
2.2          
 
A GINOP 141. oldala szerint ”A tervezett GINOP intézkedések eredményeképpen 2023. évben az épületek energetikai korszerűsítésének köszönhetően várhatóan 2,64 PJ primer energia felhasználás megtakarítás érhető el 2012. évre vonatkozó értékéhez képest, hozzájárulva a Nemzeti Reform Programban előirányzott 18 %-os energia megtakarítás eléréséhez.”
 
A 2023-ben elérhető 2,64 PJ-nyi primer energiamegtakarítás nagyon csekélynek tűnik a Nemzeti Épületenergetikai Stratégia nemrégiben társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezetének fényében, amelynek 6. oldalán egy táblázat szerint már 2020-ra 4 PJ-nyi megtakarítást lehet elérni a vállalatok épületeinek hatékonyság-növelésével.
 
Megjegyzendő továbbá, hogy a Nemzeti Reform Program alapján megjelölt 18%-os energiahatékonysági célkitűzés elavult, hiszen a Kormány felülírta a Nemzeti Reformprogramban foglalt vállalást, amikor az Energiahatékonysági Irányelv keretében 2013 áprilisában Magyarország 17,5%-os energiahatékonyság-növekedést tűzött ki célul. A Kormány által beadott anyag itt érhető el: http://ec.europa.eu/energy/efficiency/eed/doc/reporting/2013/hu_report2013_hu.pdf.  A magyar Kormány célkitűzése értelmében a primer energiafelhasználás a 2020-ra becsült „ölbe tett kéz” forgatókönyv szerinti 1349 PJ helyett csak 1113 PJ lesz, ami 17,5%os csökkentést jelent.
 
Javaslat:        A GINOP a vállalati épületek energiahatékonyságában 2020-ra 4 PJ-nyi megtakarítás elérését tűzze ki célként.
 
2.3          
 
A GINOP nem határoz meg célt az ipari termelési folyamatok energiahatékonysági fejlesztése útján elérhető megtakarításokra, noha a KEHOP 7.9.0 2013-ban 487 millió Ft támogatást adott a hazai ipari energiahatékonysági potenciál felmérésére a Virtuális Erőmű Nkft-nek.  E kutatások nyomán bizonyára elérhető legalább egy becslés a megtakarítási potenciálról, ami alapján egy konzervatív cél meghatározható lenne. Ha ez nem így lenne, felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Századvég készített elemzéseket az ipari energiahatékonysági potenciálra, ami kiindulópont lehet a becslésekhez: 
 
Javaslat:        A GINOP határozzon meg PJ-ban kifejezett célt az ipari folyamatok energiahatékonyságának javítására
 
2.4          
 
A GINOP 142., illetve 238. és 243. oldala szerint az energiahatékonysági intézkedések eredményindikátora a primer energiafelhasználás alakulása, és a cél, hogy a 2012-es 1349 PJ-os bázisértékről 2023-ra 1346-ra csökkenne a célérték. Ez az indikátor több szempontból is alkalmatlan az energiahatékonysági beruházások eredményességének mérésére:
 
ad 1:   A 2012-es bázisév primer energiafelhasználása nem 1349 PJ volt, hanem 998 Pj. Ehhez képest az 1346 PJ nem csökkenést jelent, hanem jelentős növekedést.
 
ad 2:   Nemcsak a GINOP, hanem a KEHOP is a primer energiafelhasználást használja eredmény-indikátornak, ami azt jelenti, hogy az indikátor nem fogja tudni megkülönböztetni a GINOP és a KEHOP által elért hatást.
 
ad 3:   A referencia-érték és a cél közötti különbség nagyon alacsony a vállalati energiahatékonysági potenciáljához képest.  Ezt kifejtettük már a fenti 2.2 és 2.3-as pontokban.
 
ad 4:   Ha feltételezzük, hogy az 1349 PJ-os bázis valójában nem 2012-ra vonatkozik, hanem egy 2020-ban elérendő referencia-érték, akkor is látnunk kell, hogy az a referencia-érték irreálisan magas a 2012-es 998 PJ-hoz képest, hiszen azt feltételezi, hogy az energiafogyasztásunknak 2012 és 2020 között évente majdnem 4%-kal kellene növekednie, ami teljesen ellentétes lenne az ország gazdasági és demográfiai kilátásaival, és az elmúlt évek trendjeivel.  Más szóval, a megjelölt indikátor akkor is sikeres teljesülést fog mutatni, ha egy fillért sem költünk energiahatékonyságra 2020-ig. Ezt szemléleti az alábbi ábra.
 
 
 
2.5          
 
A GINOP 245. oldala szerint az épületek energetikai korszerűsítése területén alkalmazandó outputindikátorok az ÜHG-kibocsátások csökkenése, illetve a jobb energetikai besorolást kapott lakások száma.  A MEHI szerinte egyik indikátor sem kielégítő jelenlegi formájában, ugyanis:
 
ad 1:   Az ÜHG-kibocsátások sok okból csökkenhetnek (gazdasági teljesítmény, időjárás, energiamix, lakószám, stb), és így a kibocsátások csökkenése önmagában nem tudható be pusztán a támogatásoknak. Ehelyett javasoljuk inkább PJ-ben megjelölni a megtakarítandó energiamennyiséget, illetve az előállítandó megújuló energia mennyiségét.
 
ad 2:   A jobb energetikai besorolás hasonlóan bizonytalan mutató. Nem mindegy, hogy egy ház F-ről vagy C-ről ugrik B-re, illetve a B és a C között sokkal kisebb a hatékonysági lépcső, mint az E és az F között. 
 
ad 3:   A tervezett évi 72 ezer jobb besorolást elérendő lakásszám is kevésnek tűnik a Nemzeti Épület-energetikai Stratégia (NÉeS) tervezetének fényében. A NÉeS ugyanis 38,4 PJ-t jelöl meg, mint a lakosság körében 2020-ra elérendő csökkenés, ami a NÉeS egy lakásra jutó megtakarítási számait alapul véve évi kb. 115 ezer háztartás felújítását teszi szükségessé.
 
Javaslat:        A GINOP a pénzügyi eszközök segítségével elért energiafogyasztás csökkenést, illetve megújuló energia-termelést (PJ-ban mérve) jelölje meg indikátorként.
 
2.6          
 
A GINOP pénzügyi táblázata a 258. oldalon nem jelöli meg egyértelműen, hogy mennyi nem állami forrást kíván a GINOP bevonni az energiahatékonyság finanszírozásába.  Nincsenek megjelölve a fejlesztési banki források és üresen maradt magánfinanszírozás aránya is.  Ha azonban az uniós finanszírozás aránya 85-95%, akkor feltételezhető, hogy a Kormány nem számít jelentős magánforrásokra.  Ez hiba lenne, hiszen a régiós tapasztalatok is azt mutatják, hogy az energiahatékonysági beruházások finanszírozásába hatékonyan vonható be a kereskedelmi bankok tőkéje, valamint a nemzetközi fejlesztési bankok forrásai.  Összehasonlításul, az észt Kredex energiahatékonysági alap forrásainak csak harmada származik uniós forrásból, a többit jelentős részben kereskedelmi bankok, illetve fejlesztési bankok biztosítják. Hasonló a helyzet az EBRD által működtetett bolgár és román KKV-energiahatékonysági alapoknál, amelyek vissza nem térítendő uniós forrásokat kombinálnak állami, illetve magántőkével (a bulgár BEECIFF programot lásd pl. itt: http://www.beeciff.org/cms/en). 
 
A MEHI javaslata:     Javasoljuk, hogy a magán-, illetve fejlesztési banki források bevonására külön szakmai társadalmi egyeztetés kezdődjön, ahol szakértők, illetve a fejlesztési, valamint kereskedelmi bankok bevonásával végigelemezhetők az egyes megoldások előnyei, illetve hátrányai, és meghatározható, hogy hogyan vonhatók be további források.