A MEHI véleménye a Helyreállítási és Alkalmazkodási Terv Energetikai komponenséhez

Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Terve

Ma már nem vitatott tény, hogy az épületekbe való befektetés a klíma célok elérésének egyik leginkább költséghatékony és fenntartható eszköze.

Az Európai Bizottság 2019-ben közzétette az Európai Zöld Megállapodást (European Green Deal, COM 2019), az Unió új növekedési stratégiáját, ami Európa klímasemlegességét tűzte célul 2050-ig, 2030-ig 55%-os kibocsátáscsökkentés megvalósításával. A stratégia egyik sarokpontja az energiahatékonyság növelése, amelynek középpontjában az épületek állnak: „Az energiahatékonyság és a megfizethetőség kettős kihívásának kezelése érdekében az EU-nak és a tagállamoknak be kell indítaniuk a köz- és magánépületek korszerűsítési programját”, mivel így mérsékelhetők az energiaköltségek, csökkenthető az energiaszegénység, elősegíthető az építőipar fellendítése, a kkv-k és a helyi munkahelyek támogatása.

A válságot követő társadalmi-gazdasági helyreállítás során az épületállomány felújításának szintén kiemelt szerepe van, mivel ezáltal a gazdaság talpra állása és a munkahely teremtés is felgyorsítható. A zöld beruházások a GDP akár 4%-át kitevő többletet is eredményezhetnek 2030-ig (lsd. Cambridge Econometrics budapesti irodájának elemzését a V4 országokról: https://www.camecon.com/what/our-work/green-recovery-scenarios-in-visegrad-countries/), amely beruházások sarkalatos pontja az épületek energiahatékonyságának növelése. A megújuló energiatermelés részarányának növelése és a közlekedés elektrifikációja mellett azonban ez a stratégiai terület alig kap említést a dokumentumban.

Az energetikailag elavult épületállomány felelős Európa karbonkibocsátásának több, mint harmadáért. Az épületállomány dekarbonizációját célozza ezért az Unió új, 2020 októberében közzétett startégiája, a Felújítási Hullám (Renovation Wave), amely az épületfelújítási ráta megkétszerezését tűzte célul a következő évtizedre. Az Európai Unió 55%-os kibocsátáscsökkentéi céljainak és a 2050-re kitűzött karbonsemlegesség eléréséhez nélkülözhetetlen az épületfelújítások felpörgetése és egyúttal a felújítások mélységének növelése. Részben ennek finanszírozására szánja az Unió a Next Generation Fund részeként a tagállamoknak az RRF-en keresztül biztosított forrásokat.

Az épületek energetikai felújítása egyike azon hét zászlóshajó területnek, amit a Bizottság külön kiemel és a tagállamok számára erősen javasol szerepeltetni az nemzeti helyreállítási tervekben. Ez nem véletlen, hiszen az épületfelújítások más támogatandó tevékenységekhez képest is jelentős gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő, kibocsátáscsökkentő és jólét növelő hatása egyértelműen alátámasztott. Számos tanulmány alátámasztja, hogy az épületállomány nagyszabású felújítása révén a magyar gazdaság is olyan gazdasági és társadalmi, energetikai és nem-energetikai előnyökre számíthat, amelyek meghaladják a beruházásokkal járó költségeket.

Magyarország Nemzeti Energia és Klíma Tervének (NEKT) a bizottság által kiadott 2020. október értékelése világosan rámutat, hogy az energiahatékonysági célok tekintetében Magyarországnak növelnie kell ambícióit. Egyértelmű elvárás a primer és végső energiafelhasználás a tervezettnél jelentősebb csökkentése és az energiamegtakarítások növelése megfelelő szakpolitikák révén. A NEKT-ben a következő évtizedre vállalt 331 PJ kumulált energiamegtakarítás eléréséhez ki kell aknázni az épületekben rejlő, nagyságrendileg ennek harmadát kitevő megtakarítási potenciált. A célkitűzést a hazai felújítási ráta minimum megkétszerezésével, a mélyfelújítások arányának növelésével lehet csak elérni, különös tekintettel a családi házakban rejlő, a leginkább költséghatékonyan kiaknázható energiamegtakarítási lehetőségre.

A Magyarország által 2050-re vállalt klímasemlegesség megvalósítása nem teljesíthető a hazai 3,7 milliós lakott lakásállomány energetikai felújítása nélkül, ami nagyjából évi 130 ezer lakás felújítását tenné szükségessé. Ez az ütem, vagyis egy nagyszabású hazai felújítási hullám egyelőre elképzelhetetlen egy átfogó és jól megtervezett ösztönzőrendszer nélkül. Ennek elemeit nem látjuk megfelelően megjelenni sem hazánk helyreállítási tervében (RRF), sem a kohéziós források tervezésére vonatkozó dokumentumban (KEHOP plusz).

Az RRF energetikai területre vonatkozó tervei között egyértelműen az energiaszektor dekarbonizálása és a villamosenergia-termelés karbonsemlegessé történő átalakítása áll. A terv nagy hangsúlyt helyez tovább a lakossági megújuló energia beruházások elősegítésére és az ehhez szükséges hálózati kapacitások növelését célzó beruházásokra. A villamosenergia-szektor dekarbonizációja és a megújuló energiafelhasználások növelése fontos stratégiai célok, de ezek nem elégségesek a dekarbonizációs célok eléréséhez: az energiafelhasználásért és széndioxid kibocsátásért közel fele részben felelős végfelhasználói szektorokat – különös tekintettel az épületekre – a tervnek sokkal nagyobb hangsúllyal kellene figyelembe vennie.

Számos kutatás bizonyítja, hogy energiahatékonyság nélkül a hőenergia előállításának dekarbonizációja hatalmas költségeket emészthet fel. Egy energetikailag rosszul teljesítő lakóépületben csak a fűtési rendszer megváltoztatásával nehéz és pazarló lenne a helyiségeket kényelmes beltéri hőmérsékletre melegíteni, ráadásul, egy alacsony hőigényű házhoz képest a beruházási és üzemeltetési költségek is lényegesen magasabbak lennének. Sőt, egy ilyen megközelítés költségeket jelentene az egész energiarendszer számára is, hiszen feleslegesen teszi szükségessé újabb termelőkapacitások beépítését. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtési technológiák és az energiahatékonyság javításának kombinációjára van szükség a hő dekarbonizálásához.

Az egyik támogatandó beruházás típus a lakossági fűtési rendszerek elektrifikálására irányul. A napelemes rendszerek telepítésének és fűtési, valamint HMV előállító rendszereik elektrifikálásának vissza nem térítendő támogatással történő ösztönzése az energiaköltségek csökkentésére kizárólag akkor észszerű, ha előtte sor került az épület vagy lakás hőigényénének csökkentésére. Az energiahatékonysági beavatkozásoknak először a hőigény csökkentését kell megcélozniuk szigeteléssel, nyílászárócserével, nyáron a hűtési energiaigény csökkentését árnyékolással, és a megmaradt – lehetőség szerint – minimális energiaigényt kellene megújuló energiahordozókat felhasználó technológiákkal kielégíteni (pl. napelem, hőszivattyú). Energetikailag korszerűtlen épületekre telepített napelemektől nem várható lényeges fogyasztáscsökkentés.

Ezt indokolja az Európai Zöld megállapodásban megfogalmazott „Első az energiahatékonyság” elve is, amely pontosan azt célozza, hogy az energiaszektor bármely nagyszabású beruházási döntése előtt az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeket kell mérlegelni. Ennek szisztematikus érvényesítésének nincsen nyoma a tervek között. Magyarország energiaintenzitása és a lakosság fajlagos energiafogyasztási indikátorai egyértelműen jelzik, hogy hazánkban pazarló az épületek, különösen a fűtési célú energia felhasználása. Az energiafelhasználás tartós, hosszú távú mérséklésének feltételeit kellene elsőként megteremteni, vagyis a „torta” nagyságát ésszerű először csökkenteni, és utána dönteni a zöldítés, az elektrifikáció, és a szükséges hálózatfejlesztések nagyságáról. Komoly lehetőség elszalasztásának látjuk ezért, hogy a terv nem veszi kellően figyelembe a végfelhasználói szektor – különös tekintettel a lakosság és az épületállomány – energiafelhasználásának csökkentését sem a stratégia célkitűzések, sem a javasolt intézkedések között.

A hazai helyreállítási tervben a fentiek alapáján ezért javasoljuk, hogy az energiahatékonyság a kitűzött stratégiai célok között szerepeljen, a tervezett intézkedések pedig kiterjedjenek az alábbiakra:

– Az épületállomány nagyszabású felújítása, a komplex, mélyfelújítások ösztönzése finanszírozási megoldásokkal a lehető legnagyobb megtakarítási potenciál és a „lock in” hatás elkerülése érdekében. Sikeres nemzetközi példák működnek az állami és uniós források privát tőkével való párosítására. A vissza-nem-térítendő támogatások és kedvezményes hitelek kombinálásával, amelyet egy közvetítő szervezet kezel és ajánl ki a felújítók számára, technikai segítségnyújtással kiegészítve, számos európai országban a felújítások felpörgetését eredményezte (pl. KfW Németországban, Kredex Észtországban, vagy a VIPA Litvániában).

Kapacitásépítés és technikai segítségnyújtás támogatása – ezek nélkül a felújítási ráta (minimum) megkétszereződése nem teljesülhet. Ilyen címszó alatt támogatható például egyablakos felújítási irodák felállítása, amelyek a felújítási folyamat komplex tervezésében és lebonyolításában segítik a lakosságot és biztosítékot jelentenek a minőségi megvalósításra, ezáltal a várt energiamegtakarítás elérésére. Például Csehország és Belgium is a helyreállítási forrásaikból erősíti meg a regionális, illetve helyi tanácsadó irodák szerepét a felújítási hullámmal járó tervezési, adminisztratív, lebonyolítási, monitoring és jelentéstételi feladataira. Németországban több, mint 10 ezer akkreditált energetikai szakembert foglalkoztat az állami KfW bank, akik a felújítási tervek előkészítésben és végrehajtásának szervezésében vesznek részt.

– Az épületfelújítások kivitelezéséhez szükséges lépéseket tenni az építőipari szakemberhiány kezelésére. A jó szakmunkások és energetikai mérnökök, szakemberek képzése és rendelkezésre állása kulcskérdés egy felújítási hullám sikeréhez, a felújítások szakszerű kivitelezése esetén keletkezik csak az elvárt energiamegtakarítás.

Ha hasznosnak találta, kérjük ossza meg!

Ne maradjon le a legfontosabb
szakmai hírekről!


Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Hírlevél feliratkozás