Energiahatékonyság és gazdasági élénkítő programok – A Nemzetközi Energiaügynökség stratégiai javaslatai a politikai döntéshozók számára

2020. 5. 15.

A lakosság egészsége prioritás a COVID-19 világjárványra reagáló kormányok számára, de a válság gazdasági hatásai szintén komoly aggodalomra adnak okot. Sok kormány mérlegeli, hogy miként ösztönözheti gazdaságát, miután a járványt már kezelni tudják. A gazdasági stabilitás megőrzése érdekében tett erőfeszítések során az energiahatékonyság nagy szerepet játszik a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés fellendítésében, miközben támogatja a tiszta energia felé való átmenetet az egész világon. Erről készített egy összeállítást a döntéshozók számára a Nemzetközi Energiaügynökség.

Az energiahatékonyság munkahelyeket teremt, és gazdasági ösztönzőket kínál

Az energiahatékonyság munkaintenzív. A jelenlegi válság előtt több mint 3,3 millió ember dolgozott csupán az Egyesült Államokban és Európában az energiahatékonysági iparban, közülük a legtöbben kis- és középvállalkozásokban. A jól megtervezett gazdaságélénkítő programok keretében megvalósuló befektetések kihasználják az energiahatékonyságban rejlő potenciált: támogatják a meglévő munkahelyeket, újakat hoznak létre és a gazdaságot is fellendítik többek között olyan kulcsfontosságú, munkaerő-igényes ágazatokban, mint amilyen az építőipar és a gyártás. Ezen túlmenően az energiahatékonyság hosszú távú előnyökkel is jár, mivel fokozza a versenyképességet, javítja az energia megfizethetőségét és csökkenti az energiaszámlákat, mérsékli az importfüggőséget, csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, valamint más gazdasági területeken befektethető tőkét szabadít fel.

Hol fektessünk az energiahatékonyságba?

Ebben a cikkben a Nemzetközi Energiaügynökség az energiahatékonysági beruházások három kategóriáját vizsgálja meg, és ad javaslatokat a kormányok számára, hogyan dolgozzanak ki új vagy alakítsanak át meglévő gazdaságélénkítő csomagokat.

1. Épületek energetikai felújítása és építkezés

Az épületekkel és az építőiparral kapcsolatos szakpolitikai ösztönzőknek gyakran a legnagyobb a makrogazdasági hatása. Ennek oka, hogy sok országban nagy szükség van az új épületekre és a meglévők felújítására, illetve mert ezek az ágazatok hatékonyan élénkítik a helyi értékláncokat.  Ez a szektor magába foglalja a lakóépületekkel, iskolákkal, kórházakkal és önkormányzati létesítményekkel kapcsolatos beruházásokat.

Az új és a meglévő épületek energiahatékonysági fejlesztése számos ágazatot serkent, hiszen itt szükség lehet hatékony építő- és szigetelőanyagokra, hatékony fűtési, hűtési, melegvíz- és világítási rendszerekre, napelemes rendszerekre és akár akkumulátorokra. Praktikus megkülönböztetni az új épületekkel kapcsolatos, illetve a meglévő épületek felújítását ösztönző programokat.

Az új épületekkel kapcsolatos programok ösztönzőket nyújthatnak ahhoz, hogy azok magas energiahatékonysági előírásoknak megfelelve készüljenek. Ezek a programok a már elérhető költséghatékony megoldásokra támaszkodnának, amelyek kis többletköltség mellett jelentős előnyöket nyújthatnak. Tömeges kivitelezések esetében az olyan újítások, mint az előre gyártott elemek használata csökkenthetik a költségeket és tovább javíthatják a hatékonyságot.

Ezek a fejlesztési programok ösztönzik az olyan megoldások bevezetését, amelyek tömegesen alkalmazhatók meglévő épületeken. Az elemzés szerint az otthonok energiahatékonyságának fejlesztésére fordított kiadások kb. 60%-a munkadíjakra jut, ami a foglalkoztatottság erőteljes növekedését eredményezi. Az otthonokat és a viszonylag szabványosított épülettípusokat, mint például a szociális intézmények épületeit, kórházakat, irodaházakat és iskolákat megcélzó állami programok igen jelentős gazdaságélénkítő hatásokat értek el.

Az ilyen ösztönzők már meglévő programok kibővítésével, vagy újonnan is létrehozhatók, hogy további munkahelyteremtő és gazdaságösztönző hatást érjenek el. Az Amerikai Egyesült Államokban például több mint 11 milliárd dollárnyi támogatás vált elérhetővé egy 2009 és 2011 közötti épületfejlesztési támogatási program keretében. Bizonyos szektorokat, például lakó, kereskedelmi, kormányzati épületeket és más állami létesítményeket (pl. iskolák, kórházak) megcélozva ezek a programok minden befektetett dollár után 2 dollárnyi energiamegtakarítást eredményeztek, ráadásul országszerte több mint 200 000 munkahely jött létre.

 

2. Technológia-csere

A kormányok gyakran közvetlenül a fogyasztókat ösztönzik (esetleg a gyártókon vagy a kiskereskedőkön keresztül) arra, hogy a régi, nem hatékony termékeiket új, hatékonyabb modellekre cseréljék technológiai csereprogramok keretében. A gyárakban, feldolgozóiparban a motorcserék, hővisszanyerő vagy hőszivattyú berendezések telepítését ösztönző programok figyelemreméltó munkahelyteremtési eredményeket mutathatnak fel, melyet jelentős környezeti előnyök kísérhetnek. Természetesen figyelembe kell venni a technológiák korai cseréjének általános környezeti hatásait is: a célzott körforgásos gazdasági programokkal azonban növelni lehet az újrahasznosító iparban foglalkoztatottak számát is.

Az elavult termékekért pénzt kínáló csereprogramok hatékony gazdasági ösztönzők lehetnek, és munkahelyek létrehozását serkenthetik az egész gyártási, szállítási és kiskereskedelmi ellátási láncban. Hogy biztosan hozzájáruljanak az energiahatékonyság javításához, ezeket a programokat gondosan úgy kell megtervezni, hogy már jól bevált energiahatékonysági szabványokat és címkéket használjanak és ösztönözzék a nagy hatékonyságú termékek vásárlását. Az ilyen programok egyik kritikus kérdése, hogy az ösztönzők milyen mértékben generálnak új gazdasági aktivitást, vagy pedig olyan vásárlásokat támogatnak, amelyek valószínűleg egyébként is megvalósultak volna. Gondos tervezéssel azonban maximalizálni lehet a programok által generált előnyöket.

A csereprogramok fellendíthetik a foglalkoztatást az elektronikai eszközöket gyártó szektorokban, miközben elősegítik a hatékonyabb készülékek használatát. 2017 végén Kolumbia egy olyan csereprogramot valósított meg, amelynek célja több mint egymillió energiapazarló hűtőgép cseréje volt. Ehhez jelentősen csökkentették az új hűtőszekrények áfáját, valamint a program a régi gépek környezettudatos újrahasznosítását biztosító intézkedést is tartalmazott. Az új hűtőszekrények 25%-kal kevesebb energiát fogyasztottak mint a régi egységek, így lényegesen alacsonyabb lett a fogyasztók energiaszámlája, és csökkent az alacsony jövedelmű háztartások támogatási igénye is. A közvetlen és közvetett új munkahelyek számát 12 000-re becsülik. Hasonló programokat vezettek be más országokban is, például Mexikóban (az elavult televíziók cseréjére) és az Egyesült Államokban (a háztartási készülékek cseréjének támogatására).

Végezetül a csereprogramok ösztönözhetik az újabb technológiák, például hőszivattyúk, okos épületvezérlési rendszerek és elektromos járművek gyártását és használatát. A buszokra, vonatokra, kisteherautókra vagy taxikra vonatkozó flottafejlesztő programok szintén elősegíthetik a gazdasági fellendülést és az energiahatékonyság javulását.

 

3. Infrastruktúra projektek

A nagyléptékű infrastrukturális projektek jelentős számú munkahelyet hozhatnak létre, és hatással lehetnek a közbeszerzésekre és a helyi értékláncokra is. Ezek a projektek olyan, az energiahatékonyságot fejlesztő infrastrukturális beruházásokat segítenek, mint például az okos hálózatok és az elektromos járművek töltése, valamint az új generációs digitális kapcsolatok, melyek hatékony, rugalmas és modern energiarendszerek kiépülését segíthetik. A lokális építőipari munkahelyeket segítik a tömegközlekedéssel kapcsolatos infrastruktúra beruházásai, a kerékpáros utak és sétálóutcák létrehozása, valamint a köztéri világítás nagyléptékű továbbfejlesztése. Az okos közvilágítási rendszerek ráadásul egyszerre többféle szolgáltatást is nyújthatnak: a köztéri lámpatestek oszlopai elektromos töltőállomásaiként is működhetnek, valamint internethozzáférést is szolgáltathatnak. Példaként az Indiai Közvilágítási Nemzeti Program mintegy 11 millió köztéri lámpát korszerűsített hatékony LED-ekkel. Ez 13 000 munkahelyet teremtett, miközben az üvegházhatású gázok kibocsátását évi 5 millió tonnával csökkentette.

A fenntartható mobilitási lehetőségekkel kapcsolatos beruházások ösztönzése előmozdítja a tisztább energiagazdálkodás felé való átmenetet is, miközben növeli a városlakók jólétét.

 

Fontos, hogy minden gazdaságösztönző program az energiahatékonyságról is szóljon

A gazdaságösztönző programok szerte a világon nagy volumenű beruházásokat eredményeznek: új épületeket, infrastruktúrát,  illetve befolyásolják a különböző készülékek, autók és más energiafogyasztó technológiák széles körű elterjedését. Ha ezek nem energiahatékonyak, akkor ennek következményei – a magasabb az energiaköltségek, a kapcsolódó üvegházgáz-kibocsátások és az energiabiztonság kockázatok – még évtizedekig érezhetők lesznek.

Például ha egy új házat építünk és figyelmet fordítunk a magas szintű energiahatékonyságra, akkor egy nem hatékony épülettel összehasonlítva az épület élettartama alatt az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása a felére csökken minimális plusz építési költségek mellett. Nagy hatékonyságú otthonokban a háztartási energiaszámlák akár meg is feleződhetnek, így az ott lakók a felszabadult pénzösszegeket más célokra költhetik.

A kormányok akár kórházakba, akár iskolákba, esetleg utcai lámpákba vagy lakóépületekbe fektetnek be, minden ösztönző programba minimális plusz erőfeszítésekkel ambiciózus, költséghatékony energiahatékonysági követelményeket építhetnek be, akár a már meglévő termékek és szolgáltatások paramétereire alapozva. Ezzel piacot teremtenek, ösztönzik a hatékonyabb termékek és szolgáltatások keresletét, és segítenek megelőzni a magas energiaszámlák és a magas széndioxid-kibocsátások szintjén való megragadást az elkövetkező évtizedekben, elősegítve az energiaintenzitás javulását is.

 

Szakpolitikai szempontok

A gazdaságélénkítő programok építhetnek a már meglévő eszközökre és felgyorsíthatják a meglévő szakpolitikai célok elérését, vagy új, radikálisabb módszereket is alkalmazhatnak. Mindkét esetben a nagyobb aktivitás segíti a szakpolitikai és szabályozási rendszerek összehangolását és a beruházások olyan gyakorlati akadályainak felszámolását, amelyek korábban visszatartották őket.

Azt is érdemes fontolóra venni, hogy hol optimális állami finanszírozással támogatni, és hol vannak optimális lehetőségek a magántőke bevonására. Megfelelő szabályozással az infrastrukturális, például az okos hálózatokba történő magánbefektetések is ösztönözhetők. Másrészről belátható időn belül nem valószínű, hogy a háztulajdonosok jelentős állami pénzügyi támogatás nélkül hajlandóak lennének megtakarításaikat felhasználni vagy extra adósságot vállalni lakóépületük felújításához.

A már meglévő megoldásokat, előírásokat, struktúrákat és folyamatokat felhasználva felgyorsíthatók a gazdaságélénkítő folyamatok, miközben a fogyasztók védelme is biztosítva van. Például ha a közműszolgáltatóknak már vannak energiahatékonyságot javító programjaik, gyorsan ösztönözni lehet őket az ilyen tevékenységeik nagyobb léptékben való megvalósítására. Hasonlóképpen, az önkormányzatok fontos csatornát képezhetnek a lakhatási programok vagy a közvilágítás fejlesztésének kivitelezéséhez.

 

Néhány jó gyakorlat az alábbiakban felsorolt modelleket is alkalmazza, ezeket  érdemes megfontolni és együttesen alkalmazni egy hatékony szakpolitikai eszköztár kialakításához:

  • A támogatások vagy árengedmények megcélozhatják a fogyasztókat, a kiskereskedőket vagy a gyártókat és vonatkozhatnak egy termék, annak gyártásának vagy előállításának energiahatékonyságára. A meglévő rendszerek és folyamatok használata felgyorsíthatja a programok indítását.
  • A csereprogramok segíthetik a régi, nem hatékony termékek, például autók vagy hűtők  helyett hatékonyabbak használatát. Ezek a programok új értékesítéseket generálnak, előrehozva a hagyományosan hosszú használati ciklusú termékek cseréjét, miközben növelik a munkahelyeket a hulladék-újrahasznosítás területén.
  • Az energiaszolgáltatók által nyújtott programokat akkor lehet optimálisan bevetni, ha már szerepet játszanak az energiahatékonysági fejlesztések, közbeszerzések vagy kötelezettségi rendszerek végrehajtásában. Ezek a programok felhasználhatók az energiahatékonysági fejlesztések széles skáláján különféle ágazatokban, ideértve például a közvilágítás korszerűsítését. Ahol az energiaszolgáltatók még nem töltik be ezt a szerepet, más módszerek megfelelőbbek lehetnek.
  • A zöld közbeszerzések kihasználhatják az állam vagy a magánszektor vásárlóerejét az energiahatékonysági fejlesztések serkentésére azzal, hogy meghatározzák a közbeszerzések keretében megvalósuló beruházások – például új épületek, bérlemények, eszközök, járműparkok, tömegközlekedés vagy infrastruktúra – kapcsán a minimális energiahatékonysági követelményeket. Mivel a kormány gyakran jelentős vásárlóerővel bír, a zöld közbeszerzés szabályai a rövid távú fejlesztéseket (például bérelt épületek és járműparkok esetében) is segíthetik, miközben közép- és hosszú távon támogatják az energiahatékonysággal kapcsolatos termékek, szolgáltatások és munkahelyek piacát. Ez enyhítheti a gazdasági hullámok hatásait is.
  • A tömeges beszerzések és a közvetlen beruházások az új intézkedésekkel bevonhatják a nehezen elérhető ágazatokat és technológiákat.

 

Mit hogyan: a korábbi programok tanulságai

A már megvalósult gazdaságélénkítő és energiahatékonysági programok értékes tapasztalatokat kínálnak a kormányok és a szakpolitikai döntéshozók számára a programok megtervezéséhez és végrehajtásához. Ezek a következők:

  • A meglévő programok kihasználása - gyorsabban és biztonságosabban érhetők el eredmények a meglévő programok továbbfejlesztésével, valamint a meglévő adminisztrációs folyamatok, szerződések, irányelvek és szolgáltatók használatával.
  • Érdemes megfontolni az indulásra kész lehetőségeket – ilyenek lehetnek a meglévő épületek és az infrastruktúra fejlesztése, a moduláris eszközök és berendezések lecserélése, a meglévő programok továbbfejlesztése és az önkormányzatok támogatása annak érdekében, hogy a már indulásra kész, de finanszírozási problémákkal küzdő programjaikat megvalósíthassák.
  • Szabványosítás, amennyire csak lehet – igyekezzen olyan intézkedéseket kialakítani, amelyek széles körben alkalmazhatók, egységesek és nem igényelnek egyedi tervezést. Törekedni kell a folyamatok, tranzakciók, szerződések, a tervezés egységesítésére, amennyire csak lehet. Érdemes megvizsgálni a már bevált megoldásokat, hogy azok használatával csökkenjenek a kockázatok.
  • Távolítsa el a szükségtelen szabályozási akadályokat – a túlzó szabályozás miatti akadályok, például egyes esetekben a tervezési és fejlesztési szabályok, gyakran hátráltathatják az energiahatékonysággal és a tiszta energiával kapcsolatos projekteket. A politikai döntéshozóknak érdemes felülvizsgálni ezeket, és törekedni a bürokratikus akadályok eltávolítására vagy egyszerűsítésére, hogy a gazdaságiélénkítő csomagok bevezetése minél gyorsabban megtörténhessen.
  • Hangolja össze az energiahatékonyságot ösztönző szakpolitikákat az energiaszektoron belül és a kormányzat egészében – meg kell keresni annak a lehetőségét, hogy az „energiahatékonyság az első” alapelveit beépítsék minden gazdaságélénkítő programba. A szakpolitikák tárcák és különböző szervek közötti összehangolása révén biztosítható, hogy az idő múlásával is megmaradjanak az energiahatékonysági célok.
  • Találja meg a megfelelő ambíciószintet – A politikai döntéshozóknak az energiahatékonysági elvárásokat a lehető legmagasabb szinten kell meghatározniuk, miközben a céloknak reálisnak kell lenniük a szükséges ellátási, technológiai lehetőségek és árkorlátozások tekintetében is.
  • Találja meg a megfelelő támogatási szintet – Meg kell találni az optimális támogatási szintet, amely megfelelően ösztönzi a beruházásokat, anélkül, hogy kockázatot jelentene vagy hirtelen fellendülési és hanyatlási ciklusokat hozna létre.
  • Piaci kapacitás (kínálati oldal) – Érdemes megvizsgálni a beszállítói kapacitások gyors növelésének lehetőségét, miközben szinten kell tartani a termékek és szolgáltatások minőségét, figyelembe véve a munkaerő képességeit és a képzések elérhetőségét és követelményeit.
  • Piaci kapacitás (keresleti oldal) – Érdemes megvizsgálni a termékek és szolgáltatások iránti keresletet, illetve a vásárlások döntési pontjait valamint a fogyasztók motivációit a termékek és szolgáltatások igénybevételére. Győződjön meg arról, hogy a fogyasztók tájékozott döntéseket hozhatnak miközben a minősített termékek és szolgáltatások közül választanak.
  • Erőforrás-hatékonysági kérdések – Gondolja át, hogyan lehet elkerülni vagy csökkenteni a hulladékok mennyiségét (például a néhány éves fehéráruk leváltását), és miként teremthet új munkahelyeket a hulladékgazdálkodás és újrahasznosítás területén.
  • Változtassa a rövid távú hatásokat hosszú távú folyamatokká – Miközben a rövid távú gazdaságélénkítő hatásokra fókuszál, egy jó programterv maximalizálja a hosszú távú előnyöket úgy, hogy emeli a hatékonysági előírásokat és új piacokat fejleszt, valamint figyelembe veszi a nagyszabású infrastruktúra-tervezési és döntéshozatali folyamatokban az energiahatékonyság előnyeit. Ez segít fenntartani a most létrejövő energiahatékonysági és építőipari munkahelyeket jóval a gazdaságélénkítő program élettartama után is.