A workshop fókuszában az épületfelújításokra vonatkozó európai előírások voltak: a felülvizsgált EPBD alapján itthon is bevezetendő energetikai minimumkövetelmények a meglévő épületekre (MEPS, mint Minimum Energy Performance Standards).
Magyarországnak (is) két éve van az irányelv átültetésére, egyúttal a Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégiát váltó Nemzeti Épületfelújítási terv kidolgozására. Ebben a tervezési dokumentumban kell majd meghatározni, hogyan valósítjuk meg itthon a lakó- és nem lakóépületekre vonatkozó felújítási követelményeket: milyen felújítási célokat határoz meg a szakpolitika, azokat milyen intézkedésekkel, programokkal tervezi elérni, és milyen állami és magán forrásokból tartja reálisnak a felújítások finanszírozását.
A lakóépületekre az irányelv nem vezetett be kötelező felújítási előírásokat, ehelyett a tagállamoknak egy olyan felújítási pályát kell meghatározniuk, amellyel a lakóépület állomány átlagos energiafelhasználása fokozatosan javítható. A lakóépületek átlagos primer energiaigényét 2030-ig 16%-kal, 2035-ig pedig legalább 20-22%-kal kell csökkenteni. Mivel a legnagyobb energiamegtakarítási és kibocsátáscsökkentési potenciál a legrosszabb energiahatékonyságú lakóépületekben rejlik, a felújításokat ezeknek az épületeknek a korszerűsítésével kell kezdeni. Energetikai besorolása szerint a 4,5 milliós hazai lakásállomány egynegyede a HH kategóriába tartozik, ez a leggyakoribb besorolás (25%). Az otthonok 40%-a, 1,73 millió ingatlan a legrosszabb három tanúsítvány-kategóriába tartozik. A legrosszabb energiahatékonyságú épületek jellemzően a 1980 előtt épült családi házak, a GG (azaz átlagosat megközelítő besorolás a korábbi tanúsítási kategóriák szerint) vagy rosszabb kategóriába esik kb. 2 millió családi ház a 2,8 millióból (71%). Nagyon is indokolt tehát, hogy a 2024 júliusában indult Otthonfelújítási Program is az 1990 előtt épült családi házak energetikai korszerűsítését célozza.
Nem lakóépületek esetében az irányelvi követelmények szigorúbbak. Középületek, kereskedelmi és ipari épületek esetében olyan programokat kell a közeljövőben bevezetni, amelyekkel biztosítható, hogy a nem lakóépületek legrosszabb állapotú 16%-át 2030-ig, 26%-át pedig 2033-ig felújítsák. A megcélzott energetikai szintet a tagállamok maguk határozzák meg, figyelembe véve, hogy 2050-ig a kibocsátásmentes épületállomány elérése a cél. A felújítások révén elért eredmények követésére a tanúsítványok adatbázisára lehet és célszerű támaszkodni, ehhez viszont a közeljövőben növelni kell a tanúsítványok piaci lefedettségét és megbízhatóságát, hogy az adatbázis alkalmassá váljon a követelmények teljesítésének nyomon követesére.
