Az építőipar képes tevékeny részt vállalni a Gazdasági Akcióterv eddig megismert intézkedéseinek megvalósításából, amelyek széles társadalmi rétegek számára nyújthatnak új lakhatási lehetőségeket – írja közleményében az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ). Úgy látják, hogy az eddig megismert intézkedésekből kiindulva az újlakásépítés és a felújítási aktivitás növekedése révén az építőipar évente plusz 1%-os mértékben hozzá tud járulni a GDP növekedéséhez.
A szakszövetség fontosnak tartja, hogy a programpontok minél előbb a gyakorlatban is testet öltsenek, hogy 2025-ben ennek köszönhetően az építőipar növekedési pályára tudjon állni. Az energetikai célú felújítások dinamikus elindulásához nélkülözhetetlen, hogy többféle, már januártól elérhető támogatási forrás egymással kombinálhatóan is igénybe vehető legyen. Szakmai szövetségként az államilag támogatott, illetve az uniós rendszeren belül megvalósuló programokhoz kapcsolódó kérése az ÉVOSZ szervezetének, hogy legyen kötelező elem a kivitelezőkre és termékekre vonatkozó regisztráció és az egyszerűsített környezettanúsítás, ami – a kezdeti nehézségek után – az Új Otthonfelújítási Programnál ma már jól működik. Ne fordulhasson elő, hogy kóklerek dolgoznak államilag támogatott munkán, selejtes építőanyagokkal.
A programok több eszközzel és több oldalon fejthetik ki hatásukat, ezek megfelelő súlyozásával teljesülhet a keresleti és kínálati oldal együttes bővülése. A Gazdaságfejlesztési Akcióterv segítheti az építőipar talpra állását, és a jelenlegi szinteken nem kell félni a túlhevüléstől, a program képes a fenntartható növekedés gyors elindítására. Az építőipar oldaláról kijelenthető, hogy jelenleg vannak a rendszerben tartalékok. Mind a termékgyártás, mind a kivitelezői kapacitás oldalon képes a szakma a magasabb kibocsátásra. A tervszámként közölt évenkénti 25 ezres új lakás építésére az iparág minden adottsága megvan és ezt egy jó évenkénti célszámnak tartjuk.
Az ÉVOSZ üdvözli a vidéki otthonfelújítási program elindítását a kistelepüléseken, ameyhez a követkző javaslatokat teszi:
- Ne csak a gyerekes családoknak legyen nyitott a program. Mint írják, a település méretbeli korlátozás ismeretében a program akkor tudna értelmezhető méretű, azaz legalább 100 milliárd forint értékű többlet beruházást generálni, ha a támogatást a nem gyerekes vidéki családok is felhasználhatnák, vagyis azok, akik a program első köréből kimaradtak. Az épületfelújításfelújítás az idősek és gyermektelenek esetében is kiemelten fontos szociális és gazdasági cél.
- Fontos lenne továbbá, hogy a vidéki épületek energetikai korszerűsítési folyamatát támogassa a program oly módon, hogy akik az első körben nem ilyen felhasználási céllal vették igénybe a támogatást, azok a mostani programot kifejezetten ilyen, energiafogyasztást és karbonkibocsátást csökkentő hatású felújításokra újra igényelhessék.
- A finanszírozás kapcsán megjegyzendőik, hogy a kötelező hitelfelvétel jelentősen szűkítené az igénybe vevői kört, ezért azt javasolják, hogy a hitelfelvétel csak egy lehetőség legyen, de anélkül is lehessen a programban részt venni.
- Sokat segíthet, ha a program elszámolása a korábbi 3+3 milliós programnál megismert módot történik, az adminisztráció és folyósítás is a kormányhivatalokon, államkincstáron keresztül gyorsan és egyszerűen le tud zajlani.
A lakásbérleti díjak és szerződési feltételek rendszerének felülvizsgálata kapcsán kiemelik, hogy a mesterséges lakbérplafon bevezetését nem tartják célravezető megoldásnak. A megtérülés rontása szűkítené az elérhető kínálatot, csökkentené az ingatlanfejlesztők beruházási/befektetési kedvét, valamint a feketegazdaság felé terelné a piacot. Ehelyett az állam egy transzparenciát elősegítő országos regisztrációs rendszert vezethetne be, ahol típusszerződések biztosítják a kiszámíthatóságot és akár adókedvezmények is adhatóvá vállhatnak. A munkáltató által biztosított lakhatási támogatás adókedvezményének pontja is ebbe az irányba mutat. Érdemes lehet felülvizsgálni a lakásbérleti törvényt is, mert jelenleg a bérbeadók kockázatai, felárként beépülnek a bérleti díjakba. Egy ésszerű szabályozással ez a felár bizonyosan csökkenthető lenne.
A fiataloknak szóló lakásprogram elindítását hiánypótló kezdeményezésnek nevezik. A „bérlőből tulajdonos” modell kialakítását javasolják. Ennek a lényege, hogy egy bérletinek induló konstrukció a futamidő alatt egy ponton átvált tulajdonszerzési lehetőségbe és így teremt egy elérhető otthonteremtési alternatívát a fiatalok számára. A program hatékonyságát növelné, ha az állam az önkormányzatokkal és a piaci szereplőkkel együtt lépne fel és együttműködésben – koordináltan jönnének létre a projektek. Hiánypótló kezdeményezésnek tartják a fiatalok első lakásvásárlásra nyújtott alacsony kamatozású zöld hitel kedvezményes konstrukciójának kialakítását.
A SZÉP-kártyára érkező juttatások lakásfelújításra történő felhasználása a kisebb felújítási munkára elég lehet. A SZÉP-kártya kedvező adóterhe ösztönözné a munkáltatókat a magasabb juttatásokra és ez felértékelné a programpontot. A munkáltató által adható lakhatási támogatás adókedvezmény felhasználásának kiterjesztése szintén a felújításokat ösztönözné. Az ÉVOSZ javasolja, hogy azok a már SZÉP-Kártyán lévő pénzek, amelyek legalább 1 éve nem lettek felhasználva, legyenek felhasználhatók energetikai felújítási munkálatokhoz is.
Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások lakáscélú felhasználása is hasznos lehet bizonyos élethelyzetekben, ezért az otthoncélú felhasználás lehetőségét pozitívnak tartják.
A tervezett lakáspiaci intézkedések – akár egymással kombinálva – széles réteget elérve képesek lehetnek a lakhatási válság kezelésére, és a javasolt módosítások figyelembevétele esetén már a jövő évi gazdasági növekedéshez is jelentősen hozzájárulhatnak.
Forrás: Igylakunk