Ha energiahatékonyságról van szó, akkor Magyarországon az egyik legnagyobb megtakarítási potenciálról a lakóépületek kapcsán beszélhetünk. Az országos primerenergia-felhasználás körülbelül 40%-a köthető az épületek, egyharmada a háztartások energiafogyasztásához. Magyarország energiaintenzitása 2018-ban az EU-28 átlagának 1,8-szorosa volt (Eurostat). A hazai lakásállomány átlagos energiateljesítménye az energiatanúsítványok átlaga alapján az „FF” kategóriába esik, amely szerint ezek az épületek legalább kétszer annyit fogyasztanak, mint egy korszerű épület.
Összesen 4 millió lakás van Magyarországon, és ezek háromnegyede 1980 előtt épült. Ebben az időben az építkezéseknél az energiahatékonyság még egyáltalán nem volt szempont, és törvényileg sem volt elvárás. A háztartások végső energiafelhasználásának 72-74%-a fűtési céllal történik – ez az egyik legmagasabb érték az EU-ban, ahol 64% az átlag —, a melegvíz előállítással együtt ez összesen 85% (MEKH 2020).
Évi 100-130 ezer lakóépület energetikai mélyfelújítására lenne szükség a hazai épületállomány megújulásához. Energetikai felújítások folyamatosan zajlanak, azonban a MEHI 2020-as felméréséből az alábbiak derültek ki:
- a felújítások nem energiahatékonysági megfontolásból történnek, hanem leginkább azért, mert elromlik valami;
- az energetikai felújítások részlegesek, döntő részükhöz nem készül energetikai terv, laikusok döntenek a szakmai tartalomról;
- a felújítások így nem hozzák a remélt eredményeket, az energiamegtakarítás nem meríti ki az épület adta lehetőségeket (lock-in hatás: szuboptimális megoldások maradnak évtizedekre).
A MEHI szakpolitikai javaslatokkal segíti a döntéshozókat, illetve egyablakos tanácsadórendszerrel a felújítókat, hogy a fenti gyakorlaton és helyzeten változtatni lehessen.
