Szakpolitikai aktualitások

Az Európai Bizottság ennek érdekében a RePowerEU terv kidolgozását javasolja, amelynek két pillére a gázellátás diverzifikálása a nem orosz szállítóktól származó LNG-behozatal és csővezetékes behozatal révén, valamint a biometán- és a hidrogéntermelés és -import növelése révén. A terv részét képezi a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának gyorsabb csökkentése otthonainkban, az az energiahatékonyság fokozása az épületekben, az iparban és a villamosenergia-rendszereinkben, a megújuló energiaforrások használatának növelése, a villamosítás és az infrastrukturális szűk keresztmetszetek kezelése.

Az energetikailag elavult épületállomány felelős Európa karbonkibocsátásának több, mint harmadáért. Az épületállomány dekarbonizációját célozza ezért az Unió új, 2020 októberében közzétett épületkorszerűsítésre vonatkozó startégiája (Renovation Wave Strategy), amely az épületfelújítási ráta megkétszerezését tűzte ki célul a következő évtizedre. Az Európai Unió 2030-ra elérendő 55%-os kibocsátáscsökkentéi céljainak és a 2050-re kitűzött klímasemlegesség eléréséhez nélkülözhetetlen az épületfelújítások arányának és egyúttal a mélységének növelése.

A stratégia az alábbi három területen határoz meg prioritásokat:

1. a fűtés és hűtés dekarbonizációja;
2. az energiaszegénység és az energetikai szempontból legrosszabbul teljesítő épületek kezelése;
3. valamint a középületek, például iskolák, kórházak és közigazgatási épületek felújítása.

A Bizottság javaslata szerint a projekt tervezésétől a finanszírozáson át a megvalósításig húzódó korszerűsítési lánc jelenlegi akadályait le kell bontani egy sor szakpolitikai intézkedéssel, finanszírozási eszközzel és technikai segítségnyújtási eszközzel.

Az Európában valaha finanszírozott legnagyobb ösztönző csomag két alkotóeleme az EU hosszú távú költségvetése (többéves pénzügyi keret, Multiannual Financial Framework – MFF) és a helyreállításra irányuló ideiglenes Next Generation EU eszköz.

A koronavírus-járvány és a nyomában jelentkező gazdasági visszaesés számos területen okozott károkat és jelent kihívást. A válságot követő társadalmi-gazdasági helyreállítás során az épületállomány felújításának szintén kiemelt szerepe van, mivel ezáltal a gazdaság talpra állása és a munkahely teremtés is felgyorsítható. Részben ennek finanszírozására szánja az Unió a Next Generation Fund részeként a tagállamoknak a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközön (Recovery and Resilience Facility, RRF) keresztül biztosított forrásokat.

Az épületek energetikai felújítása egyike azon hét zászlóshajó területnek, amit a Bizottság külön kiemel és a tagállamok számára erősen javasol szerepeltetni a nemzeti helyreállítási tervekben. Ez nem véletlen, hiszen az épületfelújítások más támogatandó tevékenységekhez képest is jelentős gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő, kibocsátáscsökkentő és jólét növelő hatása egyértelműen alátámasztott.

A 2021-27-es időszakra vonatkozó európai uniós hétéves költségvetés keretében is van lehetőség épületenergetikai korszerűsítésekre fordítani az uniós forrásokat.

Az Európai Bizottság az „energiahatékonyság az első” elv világosabb prioritását javasolta az átdolgozott energiahatékonysági irányelvben, amelyet az uniós országoknak szóló hivatalos ajánlás és az alkalmazásáról szóló részletes iránymutatások kísérnek.

„Az energiahatékonyság az első” elve (Energy Efficiency First Principle)

Az elvet az Európai Bizottság fogalmazta meg 2015-ben az Energia Unió egyik alapelveként, és azóta több állásfoglalásban, javaslatcsomagban és irányelvek egyik vezérelveként is megjelenik. Nem véletlenül: az energiahatékonyság növelését stratégiai jelentőségű eszköznek tartják, többek között a fenntartható energiagazdálkodás, a kibocsátáscsökkentés, az ellátásbiztonság és nem utolsó sorban a versenyképesség szempontjából.

Az „energiahatékonyság az első” elv azt jelenti, hogy az energiapolitika alakítása és a vonatkozó beruházási döntések meghozatala során a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni a költséghatékony energiahatékonysági intézkedéseket. Ez egy messzemenő irányadó elv, amelynek ki kell egészítenie az egyéb célkitűzéseket is.

Az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatában a Bizottság javasolja továbbá az átfogó uniós cél emelését, összhangban az 55 % -os kibocsátáscsökkentési céllal. Az átfogó uniós célt a tagállamok kollektíven teljesítik, azonban kötelező tagállami célszámot javasolnak indikatív teljesítési pályával. A magasabb uniós cél teljesítése érdekében a Bizottság szinte minden területen szigorúbb szabályokat vezet be. A Bizottság javasolja különösen:

• a kötelezettségi rendszer (7. cikk) keretében az éves megtakarítás megemelését 2024-től 1,5 %-ra (a jelenlegi 0,8%-ra);
• külön éves megtakarítási kötelezettség bevezetését a közszférára;
• éves 3 %-os felújítási kötelezettség kiterjesztését minden középületre;
• a védendő és energiaszegénységben elő fogyasztókra vonatkozó alcélszámot, és célzott intézkedések alkalmazását a kötelezettségi rendszer keretében is;
• az energiahatékonyság elsődlegességének alkalmazását az energia- és egyéb szektorokban is.

2021. december 15-én az Európai Bizottság a “Fit for 55” csomag utolsó részeként közzétette az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv (EPBD) felülvizsgálatára irányuló javaslatát. A felülvizsgált irányelv központi eleme az energiahatékony épületekre vonatkozó új minimum energetikai szabványok bevezetése. A javaslat szerint legkésőbb 2030-ig (vagy az épület rendeltetésétől függően 2033-ig) az EU összes épülete jobb energetikai teljesítménnyel kell, hogy rendelkezzen. (részletek: Az épületekre vonatkozó energetikai minimumkövetelmények bevezetése) Az energiahatékony épületekre vonatkozó új szabványokat – az energiateljesítményre vonatkozó minimumkövetelményeket egy új, a 9. cikk vezeti be.

A javaslat 3. cikke a nemzeti épületfelújítási cselekvési terveket tartalmazza, ezek tulajdonképpen a felülvizsgált hosszú távú felújítási stratégiák. A tagállamoknak 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó mérföldköveket tartalmazó ütemterveket kell készíteniük az épületfelújítási intézkedésekre vonatkozóan.

A javaslatban meghatározták a mélyfelújítás fogalmát is, és bevezették az ún. nulla kibocsátású épület fogalmát, amely a közel nulla energetikai követelményszintet váltja majd 2030-tól (középületeknél 2027-től).

Az energiatanúsítványok megerősítése

A több és mélyebb energetikai felújítás lehetővé tételéhez szükség lesz a jól működő energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványok keretrendszerének erőteljes támogatására. Az épületfelújítási útlevelek bevezetése is szükséges és jó törekvés annak érdekében, hogy a felújítások ne maradjanak el csak azért, mert az egyszerre történő végrehajtás pénzügyileg és technikailag kivitelezhetetlen, különösen a lakossági szektorban. Lehetővé kell tenni a szakaszos felújítást, és az épületfelújítási útlevelek bevezetése a lock-in hatás elkerülésére is hatékony eszköz lehet.

Az épületekre vonatkozó energetikai minimumkövetelmények bevezetése (MEPS)

Az energiahatékony épületekre vonatkozó új minimum energetikai követelmények bevezetése a felülvizsgált épületekről szóló irányelv (Energy Performance of Buildings Directive, EPBD) központi eleme.

Az Európai Bizottság által javasolt megközelítés, amely szerint az EU összes legrosszabb teljesítményű épületének legkésőbb 2030-ig (vagy az épület rendeltetésétől függően 2033-ig) javuljon az energiahatékonysága, a rendszerszintű változás kiindulópontja.

Az Európai Bizottság az energiateljesítményre vonatkozó minimumkövetelmények bevezetése Európa 15%-ának legrosszabbul teljesítő épületeit célozza, amelyek az EU energiateljesítmény-skáláján „G” minősítést kapnának, függetlenül attól, hogy lakóépületekről van-e szó vagy sem.

2027. január 1-jéig minden kereskedelmi vagy középületnek legalább az „F”, majd 2030. január 1-jéig az „E” energiahatékonysági osztályba kell kerülnie az EU energiahatékonysági skáláján.

A lakóépületeknek – családi házaknak vagy lakásoknak – több időt adnának, és 2030. január 1-jéig az „F”, 2033. január 1-jéig pedig az „E” osztályba kell kerülniük.

A Bizottság javasolja a közúti közlekedés és épületek esetében egy különálló ETS fokozatos bevezetését, amely érdemben 2026-tól működne. A kibocsátás-kereskedelem épületekre és közúti közlekedésre történő kiterjesztése miatt keletkező lakossági többlet-terheket az ETS kvótaértékesítési bevételeiből kellene kompenzálni.

Az EU 2030-ra kitűzött energia- és éghajlat-változási céljainak elérése érdekében az uniós országoknak 10 éves integrált nemzeti energia- és éghajlatváltozási tervet (NEKT) kellett készíteniük a 2021 és 2030 közötti időszakra. A nemzeti terveknek az alábbi területekkel kapcsolatos intézkedéseket kell tartalmaznia:

• energiahatékonyság
• megújuló energiaforrások
• az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése
• rendszerösszekötők
• kutatás és innováció

Magyarország 2020. januárjában nyújtotta be a végleges Nemzeti Energia és Klíma Tervét (NEKT). A NEKT legfontosabb energiahatékonysági célkitűzése, hogy az ország végső energiafelhasználása 2030-ban se haladja meg a 2005-ös értéket (785 PJ / 18750 ktoe).

Magyarország Nemzeti Energia és Klíma Tervének (NEKT) az Európai Bizottság által kiadott 2020. októberi értékelése azonban világosan rámutat, hogy az energiahatékonysági célok tekintetében Magyarországnak növelnie kell ambícióit. Egyértelmű elvárás a primer és végső energiafelhasználás a tervezettnél jelentősebb csökkentése és az energiamegtakarítások növelése megfelelő szakpolitikák révén. A NEKT-ben a következő évtizedre vállalt 331 PJ kumulált energiamegtakarítás eléréséhez ki kell aknázni az épületekben rejlő, nagyságrendileg ennek harmadát kitevő megtakarítási potenciált. A célkitűzést a hazai felújítási ráta minimum megkétszerezésével, a mélyfelújítások arányának növelésével lehet csak elérni, különös tekintettel a családi házakban rejlő, a leginkább költséghatékonyan kiaknázható energiamegtakarítási lehetőségre.

A 9/2023. (V.25) ÉKM rendelet írja elő azokat az épületenergetikai követelményeket, amelyeket új épület építésekor, vagy meglévő épület felújításakor illetve bővítésekor kell alkalmazni. A rendelet célja, hogy a magyarországi épületállomány fokozatosan energiahatékonyabbá váljon.

Az új épületek építésére vonatkozó „közel nulla” energiaigényre vonatkozó követelményeket szigorították: az „összesített energetikai jellemző” követelményértéke a korábbi 100 helyett 76 kWh/m2/év lett, továbbá az épületek fajlagos szén-dioxid-kibocsátása legfeljebb 20 kg/m2/év lehet. A korábbi, 7/2006. TNM rendelethez képest megszűnt az új épületek közel nulla energiaigény követelményszintnél a kötelező megújuló energia részarány, helyét a fajlagos szén-dioxid-kibocsátás kötelező felső határának előírása vette át. A megújuló energiával egyenértékű a hulladékhőből/kapcsolt energiából származó (hatékony) távhő és távhűtés, a jobb energiahatékonyság, valamint a közösségekben megtermelt megújuló energia is.

Átalakították az energetikai  tanúsítványt: átláthatóbb, felhasználóbarátabb lett 2023. november 1-től. Változott a a besorolási rendszer: az összesített energetikai minőségük és a szén-dioxid-kibocsátásuk alapján is besorolják az épületeket kategóriákba. Fontos módosítás, hogy részletes, időszakokra bontott felújítási és korszerűsítési javaslatokat rögzít a tanúsítvány: mind jelentős felújítás követelményszintjére, mind a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelményszint teljesítésére ad ajánlást. Jelentős felújításnál (ahol a határoló szerkezetek 25%-át érinti a korszerűsítés), az összesített energetikai jellemzőnek épületmérettől függően 110-150 kWh/m2/év-et kell elérnie.

2021 július 1-jén elérhetővé vált az Európai Bizottság honlapján a hazai Hosszú Távú Felújítási Stratégia. A stratégia az alábbi célokat fogalmazza meg:

A teljes lakóépület-állomány esetében 2030-ig a felújítási ráta érje el az évi 3%-os arányt. Ezzel a lakóépületek összes energiafelhasználása és a CO2 kibocsátás cca. 20%-kal tud csökkenni. Ugyanezen időszak alatt a középület-állomány évi 5%-os felújítási arányának megerősítése a cél. Abban az esetben, ha ezt fokozatosan elérjük, úgy a középületek összes energiafogyasztása, valamint a CO2 kibocsátás 18%-kal tud csökkenni. Elérendő cél, hogy az épületállomány minél nagyobb hányada érje el, vagy közelítse meg a közel nulla energiafelhasználású épület (BB) szintet. Cél, hogy 2050-re a közel nulla energiaigényű épületek aránya érje el a 90%-ot. Ez a meglévő épületállomány esetében mélyfelújítással érhető el. Mivel ez jelentős tulajdonosi költségráfordítással jár, szükséges megteremteni a szakaszos felújítások lehetőségét is.

A stratégia 35 db intézkedést fogalmaz meg. Az intézkedések megvalósulásának nyomon követését az ún. Épületfelújítási Monitoring Rendszer (ÉMOR) kialakítása fogja ellátni. Ezáltal lehetőség nyílik a visszacsatolások folyamatos feldolgozására és szükség esetén újabb beavatkozási pontok meghatározására.

Az energiahatékonyság javulása Európa szerte elmarad a gazdasági-társadalmi szempontból kívánatos mértéktől, a gazdaságosan kiaknázható potenciál ellenére. Az Európai Unió ezért a klímaváltozás elleni fellépés és az energiapolitikai célok egyidejű elérésnek egyik leginkább hatásos eszközeként tekint az energiahatékonyságra. A vonatkozó uniós előírások sarokköve az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv (EED), amelynek 2018. évi módosítása 32,5 százalékos energiahatékonyság-javulást írt elő 2030-ig az Európai Unió tagállamai számára. Az EED módosított 7. cikke szerint a tagállamoknak 2021-től 2030-ig az éves végsőenergia-fogyasztás 0,8%-ának megfelelő új halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell évente elérniük a 2016-2018-as időszak átlagához mérve. Ez évente mintegy 7PJ energiamegtakarítás elérését jelenti Magyarország számára. A 2020-ra tervezett megtakarítási célok hazai alulteljesítése, valamint a következő évtized végére kitűzött célok eléréséhez a meglévők mellett további szakpolitikai intézkedések bevezetése vált szükségessé. Magyarország Kormánya 2020-ban elfogadta a Nemzeti Energia és Klímatervet, amely az energiahatékonysági célok elérése érdekében energiahatékonyság kötelezettségi rendszer (EKR) bevezetését rögzítette 2021-től.

Tovább a MEHI EKR oldalára