Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR)

A 2012. évi energiahatékonysági irányelv számos kötelező erejű intézkedést vezetett be annak érdekében, hogy az Európai Unió a 2014-2020-as időszak alatt elérje a kitűzött 20%-os energiahatékonyság javulási célt. Ennek értelmében minden uniós országnak hatékonyabb energiafelhasználásra kell törekednie az- energiaellátási lánc minden szakaszában, beleértve az energiatermelést, az átvitelt, az elosztást és az energia végfelhasználását.

Az irányelv legfontosabb előírásai a következők:

• a tagállamok energiaértékesítésének éves szinten 1,5%-kal történő csökkentése
• a tagállamok évente legalább 3%-os energiahatékonysági felújítást hajtanak végre a központi kormányzatok tulajdonában és használatában lévő épületeken
• nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek (NEEAP-ok) elkészítése és háromévente történő benyújtása a Bizottsághoz
• nemzeti hosszú távú felújítási stratégiák elkészítése az egyes uniós országok épületállományára vonatkozóan
• kötelező energiahatékonysági tanúsítványok előírása az épületek eladásához és bérbeadásához
• minimális energiahatékonysági szabványok és címkézés számos termékre, például kazánokra, háztartási készülékekre, világítóberendezésekre és televíziókra (energiacímke és ökodizájn)
• közel 200 millió okos villamosenergia mérőóra és 45 millió okos gázmérő bevezetése 2020-ig
• az energiavállalatokra vonatkozó, a végső fogyasztóknak történő éves értékesítés 1,5%-ának megfelelő éves energiamegtakarításra vonatkozó kötelezettségi rendszerek
• a nagyvállalatokra vonatkozó, legalább négyévente elvégzendő energia audit
• a tagállamok kötelesek biztosítani a fogyasztók számára, hogy azok könnyen és ingyenesen hozzáférhessenek a valós idejű és a korábbi energiafogyasztásukra vonatkozó adatokhoz

2018-ban a „Tiszta energiát minden európai polgárnak” csomag részeként elfogadták az energiahatékonyságról szóló irányelv módosítását (2018/2002), amely a szakpolitikai keretek 2030-ig történő módosítását, aktualizálását szolgálta. Jelenleg folyamatban van az irányelv újabb módosítása a Fit for 55 javaslatcsomag részeként.

A 2018-ban módosított irányelv legfontosabb eleme a 2030-ra elérendő, legalább 32,5%-os energiahatékonysági célkitűzés. Ezt a 2007-es modellezés 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez viszonyítva határozták meg. A célkitűzés szerint az EU energiafogyasztása 2030-ra nem haladhatja meg az 1273 Mtoe primerenergia és/vagy 956 Mtoe végső energiafogyasztást.

Az irányelv 2018 decemberében lépett hatályba, és a tagállamoknak 2020. június 25-ig kellett átültetniük nemzeti jogszabályaikba. Kivételt képeznek ez alól a mérésre és számlázásra vonatkozó rendelkezések, amelyek esetében a határidő 2020. október 25 volt. A 2018/1999 kormányrendelet (Irányításról szóló rendelet) értelmében a tagállamoknak 10 évre szóló integrált nemzeti energia- és éghajlat-változási terveket kell készíteniük, amelyekben felvázolják, hogyan kívánják elérni az energiahatékonysági és egyéb célokat 2030-ig.

A 2018-ban módosított irányelv 7. cikkének értelmében a tagállamoknak 2021-től 2030-ig az éves végsőenergia-fogyasztás 0,8%-ának megfelelő új halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell évente elérniük a 2016-2018-as időszak átlagához mérve. Ezt a végső energia-megtakarítást energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek (Energy Efficiency Obligation Scheme, EEOS) bevezetésével, alternatív szakpolitikai intézkedések alkalmazásával, illetve a két eszköz együttes alkalmazásával lehet megvalósítani.

Energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetésekor a kötelezett feleknek olyan intézkedések végrehajtásában kell közreműködniük, amelyek segítik a végső fogyasztókat az energiahatékonyság javításában és a végső felhasználóknál igazolt energiamegtakarítást eredményeznek. Ez magában foglalhatja például az épületek fűtési rendszerének javítását, nyílászárók cseréjét vagy a tetők szigetelését az energiafogyasztás csökkentése érdekében.

Az irányelv V. melléklete meghatározza az energiamegtakarítás kiszámításának módszertani szabályait, az addicionalitás és a kötelezett, résztvevő vagy megbízott felek tevékenységeinek lényegessége kiszámítására alkalmazandó elveket; a minőségi szabványok bevezetésére vonatkozó szabályokat, valamint az energiahatékonysági intézkedéseknek az Európai Bizottság részére történő bejelentésére vonatkozó módszertant.

A MEHI legújabb tanulmányában az EKR hazai bevezetését követő első év tapasztalatait mutatja be, összesíti a kötelezettek visszajelzéseit, és szabályozási szempontok, valamint nemzetközi jó gyakorlatok alapján javaslatokat fogalmaz meg az EKR továbbfejlesztésére.

Az energiahatékonysági szakpolitikák között kiemelt szerepet szán a kormányzat a következő évtizedben az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszernek (EKR). Az EKR jelentőségét egyrészt az európai uniós és a hazai célkitűzések és vállalások adják: a 2050-ig elérendő klímasemlegességhez vezető zöld átmenet egyik sarokköve az energiahatékonyság, amely a klímacélok elérésének egyik leghatékonyabb eszköze. Magyarország számára az energiahatékonysági beruházások felfuttatása egyúttal versenyképességi kérdés is, az épületfelújítások pedig már 2030 előtt jelentős mértékben hozzájárulnának az energia megfizethetőségéhez és az importfüggőség csökkentéséhez is.

A hazai energiapolitikai dokumentumok (NES, NEKT) az EKR-t jelölik meg a legfontosabb szakpolitikai intézkedésként. Sok múlik ezért az EKR szabályrendszer kialakításán és sikeres működésén. Az EKR külföldön több országban is sikeresnek bizonyult az energiahatékonysági beruházások felfuttatásában (pl. Ausztria, Dánia, Franciaország, Olaszország), nem egy példát találni azonban a kevéssé eredményes működésre, a tanulóévek elhúzódására (pl. Lengyelország). Itthon az EKR 2021. évi bevezetésével kevés idő maradt az „útkeresésre”, a nemzetközi tapasztalatok sikeres átültetése, a hazai keretrendszer hatékony és rugalmas kialakítása és működtetése kulcsszerepet játszik abban, hogy a hazai vállalások teljesíthetők legyenek.

Jelen tanulmány azzal a céllal készült, hogy az EKR hazai bevezetését követő első év tapasztalatai, a kötelezettek visszajelzései, szabályozási szempontok, valamint nemzetközi jó gyakorlatok alapján javaslatokat fogalmazzon meg az EKR eredményességének növelésére. A tanulmány röviden vázolja, mi az EKR hazai bevezetésének jelentősége, és melyek voltak eddig a legfontosabb szabályozási mérföldkövek. A MEHI szakértői 2021 év végén mélyinterjút készítettek számos kötelezett vállalattal és auditor szervezettel, akiket arról kérdeztünk, melyek voltak a rendszer bevezetése utáni első év legfontosabb tapasztalatai, milyen problémákat érzékeltek a szereplők és hogyan lehetne azokat mérsékelni. Rákérdeztünk az esetleges pozitív tapasztalatokra és a szereplők várakozásaira is. Az interjúk alapján kirajzolódó problématérkép képezte alapját a pár héttel később, a kötelezettek körében végzett kérdőíves felmérésnek a hazai kötelezett vállalatok körében. A felmérés célja az volt, hogy a piaci szereplők visszajelzései alapján értékelést készítsünk az EKR első évéről.

A mélyinterjúk, a felmérés valamint az EKR nemzetközi tapasztalatai alapján a tanulmány részletes elemzést és javaslatokat tartalmaz az EKR szabályrendszer továbbfejlesztésére.  Az EKR hazai jogszabályainak módosítására és kiegészítésére vonatkozó javaslatainkat két szempont csoportosítva mutatjuk be:

1. a jelenleg szabályozott kérdések korrekciója, egyértelműsítése érdekében tett szabályozási javaslatok;
2. további részletszabályokat igénylő kérdések.

A javaslatok között kiemelt hangsúlyt kap a lakossági szektor, illetve a lakossági épületenergetikai felújítások felgyorsításához szükséges intézkedések.

A teljes tanulmány itt letölthető.

Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerekről széleskörű nemzetközi tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ma több mint 50 országban működik EKR, pl. az Egyesült Államokban, Kanadában, Kínában, Ausztráliában, Brazíliában. Európában 16 országban alkalmazzák, többségük a 2012-es Energiahatékonysági Irányelv megjelenése után döntött a bevezetéséről. Az Egyesült Királyságban, Dániában, Ausztriában hosszabb időn keresztül az energiaipar közművállalatai és a kormányzatok közötti önkéntes ágazati megállapodások keretében jöttek létre energiamegtakarítások, már jóval 2012 előtt. Ezek az országok működtetik ma Európában a leginkább sikeresnek mondható rendszereket. Másfél évtizedes tapasztalattal működik az olaszországi és a francia EKR is, amelyek kezdetektől forgalmazható megtakarítások szervezett piacon való kereskedelmének lehetőségével (fehér bizonyítványok) szintén eredményesen ösztönözték az energiahatékonysági piacot.

Külföldön jellemzően liberalizált energiapiacokon vezettek be EKR-t, így a rendszer finanszírozása is piaci alapú: az energiahatékonysági intézkedések költségeit a fogyasztók viselik. A fogyasztói tarifákba beépülő költségelem a magasabb energiaárak révén hozzájárul ahhoz, hogy a fogyasztók ösztönözve legyenek energiatakarékosabb felhasználói szokások elsajátítására és a hatékonyabb felhasználást segítő beruházások megvalósítására. Ausztria, az Egyesült Királyság és Írország liberalizált energiapiacain a kötelezett szolgáltatók a fogyasztói energiaárakba beépítik az ezzel járó költségeket, amelyet a leginkább hatékony megoldások, intézkedések megtalálása révén érdekeltek alacsonyan tartani. Dániában, Olaszországban és Franciaországban az intézkedések indokolt költségeit a szabályozó hatóság hagyja jóvá és építi be a hálózati tarifákba; az intézkedések költsége így is a fogyasztók között oszlik meg.