Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR)

Az energiahatékonyság javulása Európa szerte elmarad a gazdasági-társadalmi szempontból kívánatos mértéktől, a gazdaságosan kiaknázható potenciál ellenére. Az Európai Unió ezért a klímaváltozás elleni fellépés és az energiapolitikai célok egyidejű elérésnek egyik leginkább hatásos eszközeként tekint az energiahatékonyságra. A vonatkozó uniós előírások sarokköve az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv (EED), amelynek 2018. évi módosítása 32,5 százalékos energiahatékonyság-javulást írt elő 2030-ig az Európai Unió tagállamai számára. Az EED módosított 7. cikke szerint a tagállamoknak 2021-től 2030-ig az éves végsőenergia-fogyasztás 0,8%-ának megfelelő új halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell évente elérniük a 2016-2018-as időszak átlagához mérve.

Ez évente mintegy 7PJ energiamegtakarítás elérését jelenti Magyarország számára. A 2020-ra tervezett megtakarítási célok hazai alulteljesítése, valamint a következő évtized végére kitűzött célok eléréséhez a meglévők mellett további szakpolitikai intézkedések bevezetése vált szükségessé. Magyarország Kormánya 2020-ban elfogadta a Nemzeti Energia és Klímatervet, amely az energiahatékonysági célok elérése érdekében energiahatékonyság kötelezettségi rendszer (EKR) bevezetését rögzítette 2021-től.

Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer egy olyan piaci alapú mechanizmus, amely az energiapiac kijelölt szereplőit kötelezi arra, hogy energia értékesítésük arányában meghatározott mértékű energiamegtakarítást érjenek el a végfelhasználók körében. A kötelezettek az EED 7. cikke értelmében lehetnek energiaelosztó társaságok, kiskereskedelmi energiaértékesítők, közlekedési célú üzemanyagelosztók és kiskereskedelmi üzemanyag-értékesítők. A végfelhasználók köre kiterjedhet a lakossági, ipari felhasználókra, a szolgáltatási és közlekedési szektorra, nem tartozik azonban a végső energiafelhasználásba az energiaátalakítási ágazatnak és energetikai iparnak szolgáltatott energia.

A nemzetközi tapasztalatok alapján az EKR az energiamegtakarítások korábbiaknál nagyobb mértékű és hatékonyabb elérését ösztönözheti hazánkban is.

  • Az energiahatékonysági irányelv (2012/27/EU)

    A 2012. évi energiahatékonysági irányelv számos kötelező erejű intézkedést vezetett be annak érdekében, hogy az Európai Unió a 2014-2020-as időszak alatt elérje a kitűzött 20%-os energiahatékonyság javulási célt. Ennek értelmében minden uniós országnak hatékonyabb energiafelhasználásra kell törekednie az- energiaellátási lánc minden szakaszában, beleértve az energiatermelést, az átvitelt, az elosztást és az energia végfelhasználását.

    Az irányelv legfontosabb előírásai a következők:

    • a tagállamok energiaértékesítésének éves szinten 1,5%-kal történő csökkentése
    • a tagállamok évente legalább 3%-os energiahatékonysági felújítást hajtanak végre a központi kormányzatok tulajdonában és használatában lévő épületeken
    • nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek (NEEAP-ok) elkészítése és háromévente történő benyújtása a Bizottsághoz
    • nemzeti hosszú távú felújítási stratégiák elkészítése az egyes uniós országok épületállományára vonatkozóan
    • kötelező energiahatékonysági tanúsítványok előírása az épületek eladásához és bérbeadásához
    • minimális energiahatékonysági szabványok és címkézés számos termékre, például kazánokra, háztartási készülékekre, világítóberendezésekre és televíziókra (energiacímke és ökodizájn)
    • közel 200 millió okos villamosenergia mérőóra és 45 millió okos gázmérő bevezetése 2020-ig
    • az energiavállalatokra vonatkozó, a végső fogyasztóknak történő éves értékesítés 1,5%-ának megfelelő éves energiamegtakarításra vonatkozó kötelezettségi rendszerek
    • a nagyvállalatokra vonatkozó, legalább négyévente elvégzendő energia audit
    • a tagállamok kötelesek biztosítani a fogyasztók számára, hogy azok könnyen és ingyenesen hozzáférhessenek a valós idejű és a korábbi energiafogyasztásukra vonatkozó adatokhoz
  • A 2018-as módosított energiahatékonysági irányelv (2018/2002)

    2018-ban a “Tiszta energiát minden európai polgárnak” csomag részeként elfogadták az energiahatékonyságról szóló irányelv módosítását (2018/2002), amely a szakpolitikai keretek 2030-ig történő módosítását, aktualizálását szolgálta. Jelenleg folyamatban van az irányelv újabb módosítása a Fit for 55 javaslatcsomag részeként.

    A 2018-ban módosított irányelv legfontosabb eleme a 2030-ra elérendő, legalább 32,5%-os energiahatékonysági célkitűzés. Ezt a 2007-es modellezés 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez viszonyítva határozták meg. A célkitűzés szerint az EU energiafogyasztása 2030-ra nem haladhatja meg az 1273 Mtoe primerenergia és/vagy 956 Mtoe végső energiafogyasztást.

    Az irányelv 2018 decemberében lépett hatályba, és a tagállamoknak 2020. június 25-ig kellett átültetniük nemzeti jogszabályaikba. Kivételt képeznek ez alól a mérésre és számlázásra vonatkozó rendelkezések, amelyek esetében a határidő 2020. október 25 volt. A 2018/1999 kormányrendelet (Irányításról szóló rendelet) értelmében a tagállamoknak 10 évre szóló integrált nemzeti energia- és éghajlat-változási terveket kell készíteniük, amelyekben felvázolják, hogyan kívánják elérni az energiahatékonysági és egyéb célokat 2030-ig.

  • Az energiahatékonysági irányelv 7. cikke

    A 2018-ban módosított irányelv 7. cikkének értelmében a tagállamoknak 2021-től 2030-ig az éves végsőenergia-fogyasztás 0,8%-ának megfelelő új halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell évente elérniük a 2016-2018-as időszak átlagához mérve. Ezt a végső energia-megtakarítást energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek (Energy Efficiency Obligation Scheme, EEOS) bevezetésével, alternatív szakpolitikai intézkedések alkalmazásával, illetve a két eszköz együttes alkalmazásával lehet megvalósítani.

    Energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetésekor a kötelezett feleknek olyan intézkedések végrehajtásában kell közreműködniük, amelyek segítik a végső fogyasztókat az energiahatékonyság javításában és a végső felhasználóknál igazolt energiamegtakarítást eredményeznek. Ez magában foglalhatja például az épületek fűtési rendszerének javítását, nyílászárók cseréjét vagy a tetők szigetelését az energiafogyasztás csökkentése érdekében.

    Az irányelv V. melléklete meghatározza az energiamegtakarítás kiszámításának módszertani szabályait, az addicionalitás és a kötelezett, résztvevő vagy megbízott felek tevékenységeinek lényegessége kiszámítására alkalmazandó elveket; a minőségi szabványok bevezetésére vonatkozó szabályokat, valamint az energiahatékonysági intézkedéseknek az Európai Bizottság részére történő bejelentésére vonatkozó módszertant.

  • Az EKR Magyarországon: jogszabályi keretek és az EKR hazai alapjai

    hamarosan

  • Az EKR első évének tapasztalatai

    hamarosan

  • Kötelezettségi rendszerek külföldi tapasztalatai

    Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerekről széleskörű nemzetközi tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ma több mint 50 országban működik EKR, pl. az Egyesült Államokban, Kanadában, Kínában, Ausztráliában, Brazíliában. Európában 16 országban alkalmazzák, többségük a 2012-es Energiahatékonysági Irányelv megjelenése után döntött a bevezetéséről. Az Egyesült Királyságban, Dániában, Ausztriában hosszabb időn keresztül az energiaipar közművállalatai és a kormányzatok közötti önkéntes ágazati megállapodások keretében jöttek létre energiamegtakarítások, már jóval 2012 előtt. Ezek az országok működtetik ma Európában a leginkább sikeresnek mondható rendszereket. Másfél évtizedes tapasztalattal működik az olaszországi és a francia EKR is, amelyek kezdetektől forgalmazható megtakarítások szervezett piacon való kereskedelmének lehetőségével (fehér bizonyítványok) szintén eredményesen ösztönözték az energiahatékonysági piacot.

    Külföldön jellemzően liberalizált energiapiacokon vezettek be EKR-t, így a rendszer finanszírozása is piaci alapú: az energiahatékonysági intézkedések költségeit a fogyasztók viselik. A fogyasztói tarifákba beépülő költségelem a magasabb energiaárak révén hozzájárul ahhoz, hogy a fogyasztók ösztönözve legyenek energiatakarékosabb felhasználói szokások elsajátítására és a hatékonyabb felhasználást segítő beruházások megvalósítására. Ausztria, az Egyesült Királyság és Írország liberalizált energiapiacain a kötelezett szolgáltatók a fogyasztói energiaárakba beépítik az ezzel járó költségeket, amelyet a leginkább hatékony megoldások, intézkedések megtalálása révén érdekeltek alacsonyan tartani. Dániában, Olaszországban és Franciaországban az intézkedések indokolt költségeit a szabályozó hatóság hagyja jóvá és építi be a hálózati tarifákba; az intézkedések költsége így is a fogyasztók között oszlik meg.

  • EKR hírek

Ne maradjon le a legfontosabb
szakmai hírekről!


Iratkozzon fel hírlevelünkre!