Európában felgyorsult az a szakpolitikai folyamat, melynek célja, hogy az EU karbonsemlegessé váljon 2050-re. Nemcsak a klímaváltozással kapcsolatos egyre riasztóbb jelenségek és jelentések, de az energiafüggetlenségre való törekvés is komoly lökést adott az Unió döntéshozóinak – beleértve az Európai Bizottság, Parlament és Tanács képviselőit is -, hogy számbavéve a rendelkezésre álló eszközöket, fokozzák az ütemet. Ahogy az energiarendszer az átalakulás következő szakaszába lép, szigorodnak az éghajlati célok, és nő az igény a gázfüggőség csökkentésére, a kibocsátás-csökkentés legnyilvánvalóbb módja az épületek – főként otthonaink – emissziójának visszafogása.
Ehhez pedig a hőszivattyúk jelentik azt a fenntartható, kiforrott, már rendelkezésre álló fűtési technológiát, amely jelentősen képes mérsékelni a primerenergia-igényt.
Ha a szakpolitikai előnyöket vesszük számba, a hőszivattyú egy olyan technológia, mely a fűtés, hűtés és melegvíz-előállítás elektrifikálása mellett hozzájárulhat a megújulóenergia-célok könnyebb eléréséhez, az épületek fűtési energiaigényének jelentős csökkentésén túl. Hiszen a hőszivattyúk által előállított hasznos hőenergia – származzon az a fűtésből vagy hűtésből – maga is megújuló energia.