Szeptember elején tette közzé a magyar kormány a frissített Nemzeti Energia és Klímatervet (NEKT), ami kulcsfontosságú stratégiai dokumentum a 2050-es, törvényben foglalt klímasemlegességi cél eléréséhez. Bár a frissített NEKT egy lépés a jó irányba (így 40-ről 50%-ra lett emelve a 2030-ig szóló kibocsátás-csökkentési célszám a bázisévhez képest), továbbra is számos olyan hiányosságtól szenved és mellőz bizonyos beavatkozási pontokat, ami nemcsak azért érthetetlen, mert valójában gúzsba köti a magyar klímapolitikát, ami lehetne hatékonyabb, hanem mert ezeknek a kihagyott ziccereknek a többsége akár még forrásokat is hozhatna az országnak, javíthatna a gazdaságon, csökkenthetné az energetikai kitettségünket és az emberek jóllétét is növelhetné. Továbbra is jelentősen alultervezi a szélenergia hasznosítását, miközben a lakossági épületállomány energiahatékony felújításával érdemben nem akar foglalkozni a kormány, ahogy az energiaszegénység csökkentésével sem, miközben olyan technológiával számol a biomassza energetikai hasznosítása terén, ami ipari méretű skálán jelenleg nem létezik. Az Energiaklub, a Habitat for Humanity Magyarország, a Green Policy Center, a Magyar Energiahatékonysági Intézet, a WWF Magyarország, Kelemen Ágnes és a Másfél fok közös értékelése.
Hazánk fokozottan kitett az éghajlatváltozás negatív hatásainak, legyen szó hőhullámokról, aszályról, a megváltozó csapadékmintázat miatti villámárvizekről, extrém szélviharokról vagy az eltolódó vegetációs időszak miatti fagykárokról. A biztonságos(abb) éghajlati jövő fenntartása miatt elemi érdekünk a globális felmelegedés mérséklése és az elkerülhetetlen hatásokhoz való alkalmazkodás.
Ennek megfelelően Magyarország tagja az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC), aláírta és kihirdette a Párizsi Megállapodást, valamint 2020 óta saját klímatörvényben tűzte ki célul a 2050-es nettó zéró kibocsátásokat és a klímasemleges gazdasági állapotot. A törvény azonban a kívánt (és helyes) végső állapotot leszámítva nem tartalmaz konkrétumokat, leszámítva a 2030-as célkitűzéseket, ami szerint az 1990-es bázisévhez képest 40%-kal csökkentjük az ország üvegházhatású-gázkibocsátásait. Ez már akkor is meglehetősen alacsony ambíciót jelentett, amiről anno a Másfél fokon is írtunk.
Egy ilyen léptékű változáshoz alapos tervezésre, valamint a magyar klímasemlegesség reális elérésére nagyobb ambícióra van szükség a kibocsátás-csökkentés területén.
Több nemzeti stratégia is foglalkozik a különböző szektorokkal, azonban a mitigációhoz kapcsolódó legfontosabb ilyen dokumentum a Nemzeti Energia és Klímaterv (magyarul NEKT, angolul NECP rövidítéssel), aminek készítését és időszakos felülvizsgálatát az Európai Unió (EU) 2018/1999 rendelete (“az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról”) írta elől. Ezt a korábbi NEKT-et frissítette szeptember elejére a magyar kormány és nyújtotta be az Európai Bizottság felé, amely várhatóan az ősz második felében fogja azt értékelni, hogy mennyiben van összhangban a Párizsi Megállapodással és az uniós célkitűzésekkel.
Az uniós értékelést megelőzően felkértünk több szakmai-civil szervezetet – akik közül többen részt vettek a stratégia társadalmi konzultációs folyamatában is –, hogy értékeljék a dokumentum főbb megállapításait, hogy vajon megfelel-e annak a célkitűzésnek, hogy Magyarország klímasemleges legyen 2050-re?
Jó és szükséges az ambíciónövelés, de még mindig kevés
Pozitív fejlemény, hogy a Tervezet megemelte az üvegházhatású-gázkibocsátások csökkentésére (a korábbi 40-ről 50%-ra), megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó, most hatályos 2030-as nemzeti célkitűzéseket,
ugyanakkor még ez az új pálya sem képes eljuttatni Magyarországot a már elfogadott, 2050-es klímasemlegességhez.
Emellett elmulasztja a lehetséges maximumig fokozni azt az előnyt, amit az energiaimport csökkentésével a magyar gazdaságnak hajthatna – nemzeti szinten óriási összegeket spórolhatnánk meg, ha kevesebb (fosszilis) energiahordozó behozatalára lenne szükség. – mondta el Koczóh Levente András, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadója.
A Tervezetben szereplő céloknál magasabb értékek elérése is megvalósítható és kívánatos lenne már 2030-ig.
Ez számos társított előnnyel is járna a klímaváltozás elleni küzdelem mellett. A célértékek tekintetében a szervezet az alábbiak kitűzését javasolja:
- 2030-ra nettó 60%-os kibocsátás-csökkentés az üvegházhatású gázok terén, 1990-hez képest,
- 30%-os megújuló energia részarány Magyarország végsőenergia-fogyasztásában,
- 6,5% energiahatékonyság javulás Magyarország végsőenergia-felhasználásában a 2020-ban készült uniós referencia-forgatókönyvhöz képest, illetve
- már most érdemes kitűzni 2040-re nettó 85%-os csökkentést, szintén 1990-hez képest, hogy a pálya minden eleme világos és előre látható legyen minden szereplő számára.
A Green Policy Center részletesebb anyaga és elemzése itt érhető el.
Kevesli a kibocsátás-csökkentési ambíciót Kelemen Ágnes környezetgazdász, éghajlati-politikai szakértő is:
A 40%-os célszám 50%-ra való megemelése azt jelenti, hogy 2030-ra 2017-hez képest csak 7,6 millió tonnával csökkentjük a kibocsátásainkat, meghagyva kb. 56,2 millió tonnát, amit 2030 és 2050 között kell nullára csökkenteni, a már elfogadott klímatörvényben szereplő 2050-es nettó nulla kibocsátási célértéknek megfelelően.
Lényegében tehát elpazaroljuk a 2030-ig tartó időszakot és kitoljuk a valódi csökkentési erőfeszítést későbbre.
Alulhasznált szélenergia, most és a jövőben is
Ugyan pozitív, hogy a felülvizsgált NEKT dokumentumban megjelenik a szélenergia, ám igen csekély szerepet kap. Egy ingyenesen rendelkezésre álló, nem kimerülő hazai energiaforrásról beszélünk, melynek potenciálja nagyságrendekkel meghaladja a hasznosítani kívánt mennyiséget. – mondta el kérdésünkre Magyar László, az Energiaklub szakértője.
A szélenergia a rendszer stabilitását, az importigény csökkentését, és a kiegyenlítő energia mennyiségének csökkentését segítő, a napenergiát jól kiegészítő, olcsón hasznosítható energiaforrás.
Ennek tükrében rendkívül alacsony az 1 GW-os célszám 2030-ra a szélerőművek összteljesítményében, különösen 12 GW napelemes teljesítmény mellett. Javasoljuk
a napelemes teljesítmény 50%-ának megfelelő szeles teljesítmény telepítését, a két technológiát arányosan, egymás mellett bővítve a következő évtized(ek)ben,
mert ezáltal egyidőben tudjuk növelni a megújulók arányát és a rendszerstabilitást is.
További aggodalomra ad okot, hogy a NEKT meglévő intézkedéseket (WEM – with existing measures) tartalmazó alap forgatókönyvében csupán 0,4 GW szélenergia szerepel 2030-ra, szemben a többször is leírt 1 GW-tal. Továbbá 2035-től érthetetlen módon stagnálással számol ez a forgatókönyv.
A kiegészítő intézkedéseket (WAM – with additional measures) tartalmazó forgatókönyvben is rendkívül alacsony a szélenergia részesedése a megújuló termelésből mind 2030-ra (1,1 GW), mind 2050-re vonatkozóan, összevetve a rendelkezésre álló jelentős potenciállal és olcsó technológiával.
A jövőben fókuszba kerülő hidrogénelőállítás szempontjából a kombinált nap-szélenergia-hasznosítás (tárolóegységekkel) a legideálisabb, legfenntarthatóbb és legolcsóbb megoldás. A nap- és szélenergia ingadozásának részleges kiegyenlítése is megvalósulhat ebben az esetben, továbbá gyorsabban, rugalmasabban telepíthetők és üzemeltethetők az ilyen jellegű beruházások, mint a nukleáris alapúak. A nukleáris energiából előállított hidrogén esetében nincs kiegyenlítésre vonatkozó járulékos haszon sem – zárja az Energiaklub szeles értékelését Magyar.
Továbbra sem akarja energiahatékonnyá tenni a kormány a magyar emberek lakásait
A NEKT 2023 évi felülvizsgált verziója rendkívül elnagyoltan kezeli az energiahatékonyság témakörét. A NEKT korábbi bizottsági értékelése (2020 október) is rámutat, hogy az energiahatékonysági célok tekintetében Magyarországnak növelnie kell ambícióit. – áll Pálffy Anikó, a Magyar Energiahatékonysági Intézet szakmai vezetőjének értékelésében.
Ez sem a célkitűzések, sem az intézkedések tekintetében nem tükröződik vissza a felülvizsgált dokumentumban.
Az energiamegtakarítási célok a tervezet alapján nem látszanak teljesíthetőnek. Az anyag is megemlíti, hogy a 2021–2030-as időszak kumulált nemzeti megtakarítási cél várhatóan a korábbi többszöröse, 484,6 PJ lesz. Ehhez hozzájön a közel 50 PJ hátralék a 2014-20-as el nem ért megtakarításként, amit a következő periódusban kell teljesíteni. Nem látszódnak azonban azok az intézkedések (meglévő alternatív intézkedések hatásosságára vonatkozók vagy újak bevezetése), amik a megtakarítási cél többszörösének elérését biztosítani fogják.
Az anyag alig tesz említést a legnagyobb energiafelhasználási szektor, az épületek energiaigényének csökkentéséről.
A legnagyobb megtakarítási potenciált rejtő lakossági épületállomány nagyszabású energetikai korszerűsítése Európa szerte az energiapolitikai intézkedések fókuszában áll – legyen szó a Covid-ot követő gazdasági helyreállítás, vagy az ukrajnai háború okozta energiaválság kezelését célzó intézkedésekről. Az épületfelújítások révén a magyar gazdaság olyan gazdasági és társadalmi, energetikai és nem-energetikai előnyökre számíthat, amelyek meghaladják a beruházásokkal járó költségeket, és jelentősen hozzájárulnak a NEKT többi célkitűzéséhez is, nevezetesen a gázfüggőség csökkentéséhez és az energetikai szuverenitás erősítéséhez.
Magyarországon egy átfogó energiahatékonysági épületfelújítási program bevezetésére van szükség. A lakossági energetikai korszerűsítések nagy számú beindulásának alapja a hosszú távú, évekre előre tervezhető ösztönzőrendszer bevezetése.
Legyen meghatározva egy éves fejlesztési/felújítási keret, amely biztosítja a lakossági szektor épületeinek évi 3%-os felújítási rátáját, illetve amely ütemezett módon előre jelzi a várható támogatások keretét és támogatási célját.
Egy 3%-os felújítási ráta tudná ugyanis biztosítani, hogy az összes meglévő épület felújítása megtörténik 2050-ig – ez évente több mint 100 ezer lakás felújítását jelenti.
Fontos, hogy a támogatási rendszer a komplex energetikai korszerűsítések irányába terelje a beruházásokat. Mivel hazánkban a hőszigetelt házak, épületek tekintetében van a legnagyobb lemaradás, pénzügyi állami támogatást (vagy pénzügyi kedvezményt) elsősorban egy széleskörű szigetelési programba lenne ésszerű irányozni. A különböző célcsoportokra (jövedelem és épülettípus szerint) működhetnek egymástól eltérő ösztönzők (visszatérítendő támogatás és kedvezményes hitel változó arányú kombinációja), úgy hogy a támogatás minden formája energetikai kritériumhoz kötött. – zárja a MEHI javaslatait Pálffy Anikó.
Nem foglalkozunk az energiaszegénységgel, és emiatt még több pénztől eshet el az ország
Az energiaszegénység kezelése, és ehhez kapcsolódóan a megfizethetőség és hozzáférés kérdésköre az energiaunió egyik prioritása, amelynek tükröződnie kell az aktualizált nemzeti energia- és klímatervekben. A bizottsági ajánlás szerint a tagállamoknak
- egyértelmű,
- konkrét,
- elérhető,
- mérhető és
- időhöz kötött célokat kellene kitűzniük az energiaszegénység csökkentésére vonatkozóan,
amelyekből az új hazai NEKT-ben egyik sem található meg.
A bizottsági értékelés már a korábbi NEKT esetében is kiemelte, hogy Magyarország nem hajtotta végre azt az ajánlást, hogy hatékonyabban integrálja az igazságos és méltányos átállásra vonatkozó szempontokat. Az energiaszegénység tekintetében nem ismerteti részletesen a veszélyeztetett háztartások védelmére irányuló intézkedéseket. Ez az aktualizált NEKT esetében sem változott. – ismertette a Habitat for Humanity Magyarország álláspontját Feldmár Nóra szakmai vezető és Koritár Zsuzsanna szakpolitikai menedzser.
Hiányoznak olyan kidolgozott elemek, melyek a magyarországi energiaszegénység fő okaira – lakóépületek kiugróan magas energiaigénye, rossz minőségű tüzelőberendezések, szociális alapon célzott lakástámogatások hiánya –, illetve következményeire – eladósodottság, egészségügyi problémák, kihűléses halálesetek – jelentenének megoldást.
Az energiaszegénység kezelésére és finanszírozására az EU egy ún. Szociális Klímaalapot hoz létre (az ETS2 bevételei képeznék ezt az alapot). Ahhoz, hogy a tagállamok az alapból pénzt tudjanak lehívni, össze kell állítaniuk egy Szociális Klímatervet 2025. június 30-ig. Ennek a tervnek pedig összhangban kell lennie több tervezett reformmal és kötelezettségvállalással is, amelyeket – többek között – az aktualizált integrált nemzeti energia- és klímaterv keretében irányoz elő, és ezeknek kell képezniük a szociális klímaterv keretét.
Ha a NEKT-ből hiányoznak az energiaszegénységre vonatkozó célok és kötelezettségvállalások, akkor az alap pénzügyi keretéhez való hozzáférés is kétséges lehet.
A Habitat korábbi, részletes értékelése itt olvasható.
Csökkenő tűzifa-felhasználás, növekvő villamosenergia-termelés biomasszából, de hogyan?
A dokumentumot áttekintve úgy tűnik, hogy ez még valóban csak egy draft verzió. Legalábbis reméljük, hogy a mellékletben szereplő, 2050-es kitekintést is tartalmazó tervezett ÜHG-kibocsátások munkaközi számok. Ez 2050-re 18 millió t CO2eq teljes kibocsátással számol, ami jóval nagyobb, mint a – törvénybe is foglalt – klímasemlegesség eléréséhez még maximálisan kibocsátható, korábban a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégiában (NTFS) feltüntetett 4 millió tonna, még reálisan szén-dioxid nyeléssel ellentételezhető mennyiség. – kezdi értékelését Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatváltozás és energia programvezetője.
A biomasszára vonatkozóan nagy pozitívum, hogy bekerültek a maximálisan felhasználható mennyiségre vonatkozó korlátok, amelyek figyelembe veszik a nyelési célokhoz szükséges fakitermelés korlátozását, ugyanakkor hozzátesszük, hogy ehhez intézkedést is kell majd társítani, mivel az Erdőtörvény teljesen más logika alapján korlátozza a kitermelést, és az erdők korösszetétele miatt a következő évtizedekben pont, hogy annak fokozását tenné lehetővé.
A biomassza alapú villamosenergia-termelés az előrejelzések szerint drasztikusan csökken 2030-ig, ami nem tűnik reálisnak már csak azért sem, mert a METÁR források jelentős részét allokalták egy korábbi kiírásban biomassza erőművekhez,
ennek következtében 130 MW kapacitás fog az energiamixbe kerülni rövidesen, ami 20 évig államilag támogatott áron termelhet.
Ellenben 2040-től drasztikusan megnőne a bioenergia nyerés szén-dioxid leválasztással és tárolással (BECCS) alapú villamosenergia-termelés, vagyis amikor az erőmű szén-dioxid-leválasztás és -tárolási technológiával is el van látva, elérve ezzel a ténylegesen nulla kibocsátást. A nap és atom mellett gyakorlatilag ez jelentené a harmadik pillért az évszázad közepi termelésben.
A dolog szépséghibája, hogy ipari léptékben ilyen technológia még nem működik, és a méretgazdaságosság miatt ezek nagy erőművek lehetnek csak, ami nagy beszállítási távolságokat, összességében kisebb hatásfokot jelent.
Ezen javíthatna, hogyha a hulladékhő hasznosulna, de 2050-re sem a távhőszektornál, sem az ipar felhasználásnál sem látható a biomassza, pedig utóbbinál jó alternatívája lehetne a földgáz alapú ipari hőnek.
Jó irány, hogy az energiahatékonyság és a hőszivattyúk terjedésével a lakossági tűzifa-felhasználás jelentős csökkenésével számolnak már 2030-ig.
De ennek eléréséhez hiányoznak a leginkább tűzifa-függő, alacsonyabb jövedelmű háztartásokat célzó szakpolitikai intézkedések.
Ne elszenvedjük végre, hanem irányítsuk a változásokat
Minden stratégia annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, azonban gondos tervezéssel bizonyos jövőbeli kockázatok elkerülhetők vagy legalább tompíthatók. A NEKT büszkén emeli ki azt a tényszerűen igaz állítást, hogy hazánk kibocsátásai jelentősen csökkentek az elmúlt évtizedekben: “Magyarország azon 21 ország közé tartozik a világban, ahol 1990 óta úgy nőtt a bruttó hazai termék, hogy közben a szén-dioxid-kibocsátás 32 %-kal, az energiafelhasználás pedig 15%-kal csökkent.” Igen ám, csak
ez az esetek döntő többségében nem tervezett csökkentés, hanem olyan kényszerű csökkenés volt, amit az egész magyar gazdaság és a lakosság is megszenvedett, legyen szó a szocialista nehézipar összeomlásáról, a 2008-as pénzügyi válságról, a COVID-leállás miatti recesszióról vagy az energiaár-válságról és az ukrajnai háborúról.
Miközben hazánk anyaglábnyoma közel 20%-kal magasabb, mint közvetlenül a rendszerváltás után, 1992-ben, azaz Magyarország is beleilleszkedik abba a szomorú nemzetközi trendbe, hogy a GDP-növekedés felzabálja a világ nyersanyagait, még ha a kibocsátások néhol csökkennek is.
Szintén hangsúlyos szófordulat a NEKT-ben a “reális és felelős” klímapolitika. A Climate Action Tracker hőmérője alapján (2022. novemberi állapot, idén novemberben várható a frissítés a COP28 előtt) a realitás az, hogy az érvényben lévő klímapolitikák alapján a világ egy ~2,7 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés felé halad a század végéig, ami az összes, a cikk elején említett szélsőséges időjárási esemény fokozódását és intenzívebbé válását vetíti előre Magyarországra nézve is.
A Stockholmi Reziliencia Központ frissített elemzése szerint 2023-ra az emberiség a kilenc planetáris határból hatot már átlépett, azaz gyorsított ütemben éljük fel azokat a földi erőforrásokat, amelyek mindannyiunk létezését biztosítják ezen a bolygón.
A szakmai-civil szervezetek minden ellenkező híreszteléssel ellentétben eddig is azért voltak itt, hogy segítsenek, és továbbra is jelen vannak, hogy bemutassák, mi volna tudományos szempontból a helyes irány és ennek milyen megvalósítási lehetőségei vannak.
Forrás: Másfélfok
