Szeptembertől módosulnak a kamattámogatott lakossági energetikai hitel feltételei – ki tudja majd felvenni?

Az iskolakezdéssel egyidőben módosulnak annak a kamattámogatott lakossági energetikai hitelcsomagnak a feltételei, amely a kormány egyik legfontosabb eszköze arra, hogy beindítsa a háztartások energetikai fejlesztéseit. Igény lenne az energiatakarékos lakások iránt: mint azt több kutatás is jelzi, a magyarok számára kiemelten fontos, hogy otthonaikat energiahatékonnyá tegyék. A kérdés inkább az, elég vonzó-e a támogatott hitel, hogy akár a családi házak tulajdonosai, akár a társasházakban vagy lakásszövetkezetekben élők ebből a pénzből újítsák fel otthonaikat. Még nincs hivatalos adat arra, hogy eddig mennyire volt népszerű a hitelprogram, hányan és mekkora összegben adtak be igénylést és lettek sikeresek. 115 milliárd forint sorsa és több tízezer háztartás energiahatékonyságának a növelése a tét.

A lakossági energiahatékonyság ösztönzése a cél

A termékleírás szerint 21.853 háztartás energiahatékonysági felújítását, illetve megújuló energiaforrással történő ellátását szeretné elérni a kormány abból a 115 milliárd forint keretösszegből, melynek forrása az Európai Regionális Fejlesztési Alap. A megjelölt indikátorok alapján évente 1,99 Petajoule (PJ) megújuló energiaforrásból előállított energiát kívánnak a hitelösszegből elvégzett lakossági beruházások hatására felmutatni, valamint évi 2,15 PJ primerenergiafelhasználás-csökkenést. Annál is fontosabb lenne a program sikeressége, mert Magyarország azt vállalta uniós kötelezettségei között, hogy 2014-2020 között összesen 154 PJ halmozott végső energiamegtakarítást ér el, és a lakossági megtakarítások ennek teljesítéséhez elengedhetetlenek.

A hitelprogram keretében utoljára 2022. december 31-én lehet hitelkérelmet benyújtani, és utoljára 2023. december 31-én lehet kölcsönszerződés alapján a végső kedvezményezetteknek kifizetést teljesíteni. Idén áprilisban indult a hitelprogram, a változtatások célja, hogy pontosítsák és kedvezőbbé tegyék a hitelprogram feltételeit.

Két, egymással összefüggő kérdést érdemes mérlegelni a hitelkonstrukció kapcsán: vajon a hitelkonstrukció feltételrendszere elég vonzó-e ahhoz, hogy felvegyék azt a háztartások, lakóközösségek. Valamint azt, hogy önmagában a hitel (vissza nem térítendő támogatás nélkül) elég vonzó-e ahhoz, hogy ez tömegesen beindítsa az energetikai beruházásokat.

„Ingyenhitel” – elég vonzó ahhoz, hogy felvegyék?

A 2014-2020 EU programozási ciklusban a magyar háztartások számára egy kombinált, vissza nem térítendő és visszatérítendő forrásokat is tartalmazó innovatív energiahatékonysági finanszírozási terméket kellett volna kialakítani a még 2015 februárjában elfogadott operatív programok alapján, melynek összkerete meghaladta volna a 200 milliárd forintot. A vissza nem térítendő források 2016 nyáron bekövetkezett átcsoportosításának indítványozásával sajnos nemcsak a vissza nem térítendő lábat vette ki az innovatív finanszírozási termék alól a Kormány, hanem ezzel e lépéssel egyben felezte a támogatási keretösszeget is.

A hitelkonstrukció vonzónak tűnik: 10 százalék saját forrás mellett lehet kamatmentes kölcsönt felvenni kifejezetten energetikai fejlesztésekre. Legfeljebb 20 év futamidővel családi házak esetén 10 millió forint igényelhető, társasházak esetén lakásonként 7 millió. A hitel alsó határa 500 ezer forint. 2 millió forintig nem szükséges hitelfedezetet biztosítani. Amennyiben a hitelösszeg meghaladja a 2 millió forintot, a módosított feltételek szerint a hitelösszeg 50 százalékáig kell fedezetet biztosítani természetes személyeknek, és az ingatlanra második jelzálog bejegyezhető. Lakóközösségek esetén az előírt fedezettség a hitelösszeg 20 százaléka.

A kamattámogatott hitelkonstrukcióban hozott egyik legfontosabb pozitív módosítás arra utal, hogy vissza nem térítendő támogatással is kombinálhatóvá válik a hitel. Szeptember elsejével önrész helyett bevezetésre került a saját forrás fogalma, ami egyszerre tartalmazhat önerőt és állami támogatást is.

Jó irány az is, hogy a hitelprogram keretében lehetőség van arra, hogy a lakás-takarékpénztári számlán lévő, az állami támogatással és betéti kamattal növelt megtakarítások a kölcsönből fennmaradó rész elő- vagy végtörlesztésére kerüljenek felhasználásra.

Szintén pozitív, hogy a módosult feltételek enyhítettek a lakóközösségek (társasházak és lakásszövetkezetek) jelzálogi, illetve óvadéki feltételein. A hitelösszeg 20 százalékára előírt fedezettségi kötelezettség azonban kedvezőtlenebbnek tűnik, mint a lakástakarék-pénztári (LTP) konstrukciókhoz kötődő piaci gyakorlat*. Ez feltételezhetően visszafogja majd a lakóközösségek hitelfelvételi kedvét.

A hitelprogram módosítása sok technikai és fogalmi pontosítást tartalmaz, mely remélhetőleg egyszerűsíti a hitelfelvételen gondolkodók – amúgy nem egyszerű – dolgát. A vonzó feltételek mellett azonban akad néhány olyan is, amely továbbra is visszafoghatja a hiteligénylési kedvet.

Az egyik legfontosabb ezek közül – mely akkor is fellép, ha magánszemély, vagy ha lakóközösség veszi fel a kölcsönt -, hogy a hitel „kvázi” utófinanszírozásúvá válik a gyakorlatban. Csak a saját erő teljes felhasználása után, a termékre vagy szolgáltatásra kiállított számla ellenében fizet a banki, pénzügy közvetítő**. Ez igaz akkor is, ha végső kedvezményezettről (azaz magáról a hitelfelvevőről), vagy ha szállítói finanszírozásról van szó. Ez a szabály ugyanis azt feltételezi – a várható banki eljárási határidők miatt -, hogy a felújító képes saját forrásból finanszírozni a beruházás egy jelentős részét. Hangsúlyosan igaz ez a magánerős épületfelújításokra.

A másik feltétel, amely több szempontból is gondot okozhat az, hogy az eljárási rend előírja, hogy a kivitelezési munkálatok elszámolható munkadíja az elszámolható anyagköltség 60 százalékánál nem lehet több. A munkadíj tehát a teljes beruházási összeg legfeljebb 40 százaléka lehet. A jelenlegi piaci folyamatok azonban azt mutatják, hogy a munkadíjak jobban növekedtek, mint az anyagköltségek, ami akár azt is eredményezheti, hogy a feltétel miatt nem lesz elszámolható a munkadíj teljes összege. Ez pedig – a kiíró legjobb szándéka ellenére is – a feketepiacot erősítheti.

Az anyagköltség és a munkadíj arányáról szóló feltétel a saját forrás szükséges arányát is jelentősen befolyásolhatja. A termékleírásban szereplő mindössze 10 százalékos saját erő  megléte vonzó feltételnek tűnhet. Ha azonban figyelembe vesszük azt a gyakorlatot, hogy a kivitelezők általában az anyagköltséget kérik be előlegként, a fentiekből levezethető, hogy a 10 százaléknál jóval nagyobb saját forrással kell rendelkezni ahhoz, hogy ezt az előleget ki lehessen fizetni.

E két felvázolt problémakör miatt várhatóan csak az lesz képes átmeneti finanszírozási gondok nélkül befejezni egy beruházást, aki a minimálisan előírt saját erő felett jóval magasabb önerővel rendelkezik. A MEHI tapasztalatai szerint azonban ez a magyar háztartások többségének sajnos leküzdhetetlen kihívást jelent, és megkérdőjelezi a hiteltermék eredeti célját: az energiahatékonysági beruházások ösztönzését olyan háztartásokban, ahol erre nagy szükség lenne, de nincs vagy kevés a rendelkezésre álló forrás.

A MEHI áthidaló javaslata egy 25-30 százalékos előleg lenne, ez azonban sajnos egyelőre nem került bevezetésre.

Csak hitelből beindíthatók-e tömegesen a rezsicsökkentő, energiahatékonysági beruházások?

A MEHI több évre visszanyúló lakossági felmérései alapján sajnos továbbra is igaz, hogy a pusztán hitel jellegű programok – még ha kamattámogatás mellett is kerülnek meghirdetésre – kevésbé vonzók a magyar háztartások számára. Csak hiteltermékre alapuló lakossági konstrukció várhatóan nem fog felújítási hullámot elindítani (a lakásállomány elöregedésének megállításához évi 100 ezer feletti, komplex felújításra lenne szükség). Ennek számos oka van, köztük kiemelendő az egymástól eddig függetlenül működtetett támogatási formák rendszere, a hitelezési piaccal továbbra is fennálló bizalmatlanság, a jelzáloggal kapcsolatos ellenérzések, a magyar háztartások gyenge hitelképessége, a megtakarítások hiánya.

A kormány jelenleg több, egymástól eddig független támogatási formát működtetett a lakossági energiahatékonyság támogatására. Ezek az Otthon melege program épületenergetikai alprogramja, az előtakarékosságra épülő lakástakarék rendszer, valamint a kamattámogatott hitelrendszer.

Az egymástól függetlenül működtetett pályázati konstrukció, lakástakarék és hitelkonstrukció azonban részben lerontja egymás hatását, részben pedig nehezíti a felújítók dolgát. Az LTP – a 30 százalékos állami támogatás miatt – jobb feltételeket biztosít, mint a kamattámogatott hitel, de előtakarékossághoz kötött és nincsenek csatolt energetikai elvárások (a hitelkonstrukcióban hozott változások ezt a problémát a természetes személyek esetén részben feloldhatják). Az Otthon melegére várók pedig inkább nem indítanak el hitel alapú beruházásokat, amíg reménykedhetnek abban, hogy kapnak támogatást energiahatékonysági felújításuk mellé. Ha pedig több forrást is igénybe akar venni a felújító, mindegyikre külön-külön kell pályázni, mely sok adminisztrációval jár, így erősen visszatartó hatású.

Nagyon fontos lenne a fentiek miatt a különböző támogatási formák szabályrendszerének és  forrásainak összehangolása, koherenciájának megteremtése, ideális esetben egy egykapus rendszer kialakítása.

A magyarok számára fontos lenne otthonuk energiahatékonnyá tétele

A Magyar Energiahatékonysági Intézet 2016 év végi kutatása szerint a magyar háztartások 24 százaléka felismerte az energiahatékonysági beruházásokban rejlő rezsicsökkentés lehetőségét. 920 ezer háztartás szeretne a következő öt évben valamilyen energia-megtakarítással járó felújítást végezni azon a lakóházon, amelyikben él.

A felújítás akadálya az érintettek döntő többsége (84%) szerint a pénzhiány, az ösztönző támogatások szűkössége.

 


* Kereskedelmi bankoktól legfeljebb 10 százalék önrész mellett – esetenként önrész nélkül is – kaphatnak hitelt lakóközösségek, igen alacsony kamat mellett. Ennek jellemző feltétele, hogy egyrészt magára a társasházra kötnek lakáskassza szerződést, másrészt az egyes albetétekre is külön kötnek LTP szerződést, melyet rákedvezményeznek a társasházra. Ez már elég biztosítékot jelent a hitelezőnek arra, hogy finanszírozza a beruházást, akár nagyon alacsony kamat mellett is, anélkül, hogy ezzel magasabb közösköltség-terhet rónának a lakóközösségre a megemelt fedezettségi szint elvárás miatt.

** A folyósítás egyik feltétele, hogy az Ügyfél Lehívási Értesítést – benne az adott elszámolási időszakra vonatkozó kiállított számlákkal – a Végső Kedvezményezettnek legkésőbb az abban meghatározott folyósítási időpontot (és legkésőbb a Rendelkezésre Tartási Idő lejáratát) megelőző 10. munkanapon délelőtt 10:00 óráig kell eljuttatnia a Közvetítőhöz.

Ha hasznosnak találta, kérjük ossza meg!

Ne maradjon le a legfontosabb
szakmai hírekről!


Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Hírlevél feliratkozás