A Magyar Energiahatékonysági Intézet álláspontja a Nemzeti Energia és Klíma Terv 2023 évi felülvizsgált változatához

Módszertani észrevételek

Az elkészült anyag Energiahatékonyság cím alatt tárgyalja Magyarország energiafelhasználási trendjeit (Helyzetkép). Az energiafelhasználás alakulását időben számos tényező befolyásolja, úgymint a népességszám, a gazdasági aktivitás és a gazdaság szerkezete, a hőmérséklet, a fogyasztói szokások, stb. A végső energiafelhasználás előrevetített csökkenése nem feltéttelenül a felhasználói oldalon elért energiahatékonyság-javulásnak tudható be, hanem ezen tényezők együttes hatásának. A végső energiafelhasználási trendek tehát nem feleltethetők meg az energiahatékonysági trendeknek. Az energiahatékonyság javulását már a helyzetkép ismertetésekor a szektorális trendek és a megfelelő szektorális energiahatékonysági indikátorok időbeli alakulásának ismertetésével kellene kezdeni. Ez adhatna reális kiindulási helyzetképet és alapot az energiahatékonysági célkitűzések (nemcsak energiafelhasználási) célkitűzések és intézkedések meghatározásához.

Ehhez jó alapot és módszertant ad az Odyssee Mure projekt[1], illetve adatbázis, amely projektnek hazánk évek óta konzorciumi partnere (MEKH révén). Az adatbázis és a módszertan alkalmazásával, illetve felhasználásával lehetne az energiahatékonyság javulás mértékéről beszélni, és az erre alkalmas kompozit indikátor, az ODEX alakulását bemutatni a helyzetértékelésben (mind a végső teljes energiafelhasználás, mind a szektorális indexek tekintetében).

Korábbi elemzések rámutattak, hogy az elmúlt évtizedben (2000-2018) az energiahatékonyság javulás elsősorban a szolgáltatási szektor, másodsorban az ipar energiahatékonyság javulásának volt köszönhető, míg a lakossági fajlagos energiafelhasználási mutatók, különösen a fűtési energiafelhasználásban, nem mutattak javulást. Ez a trend – a friss részletes adatok ismerete hiányában – csupán a végfelhasználási adatok ismeretében várhatóan továbbra is megállja a helyét. Ezért is különösen feltűnő, hogy az anyag mennyire vázlatosan kezeli a legnagyobb végfelhasználói szektor, a háztartások energiahatékonyság javításának kérdését (2020-ban a teljes végső energiafelhasználás 33%-át kitevő (250 PJ) lakossági felhasználást).

Ami hiányzik: energiahatékonysági célkitűzések és azok elérést biztosító intézkedések

A helyzetismertetés hiányosságai a célkitűzések és az intézkedések térén is jelen vannak: hiányoznak az energiahatékonyság javulást mérő indikátorok tekintetében tett vállalások, illetve célkitűzések. Az energiafelhasználás kitűzött csökkentése akkor jelent energiahatékonyság javulást, ha a fő energiafogyasztási szektorokban (háztartások/épületek, ipar, közlekedés, szolgáltatások) a fajlagos energiafogyasztási indikátorok javulását tartósan, strukturális intézkedések révén biztosítani lehet. Ennek legkézenfekvőbb példája az épületek (mint a legnagyobb energiafelhasználási szektor) energiaigényének csökkentése az épületek komplex korszerűsítése révén, amelynek hatására a fajlagos fűtési energiafelhasználás (m2-re vagy lakásra jutó) tekintetében látszódna tartós javulás.

Az energiahatékonysági célkitűzések között helye van az energiahatékonyság javulás révén elért energiamegtakarítás szerepeltetésének is. Az anyag e tekintetben is nagyon szűkszavú. Elfelejti megemlíteni azt a tényt, hogy Magyarország a 2020-as energiamegtakarítási célértéket[2] nem teljesítette (2020 célkitűzés volt 167,5 PJ halmozott végső energiamegtakarítás elérése a 2014-20 közötti időszakban). Ez részben a szükséges intézkedések hiányára, részben a meglévő alternatív szakpolitikai intézkedések révén elért megtakarítások kimutatásának hiányosságára vezethető vissza. Az előző finanszírozási ciklusban elköltött állami támogatások (uniós és hazai) hasznosulásáról kevés szó esik, nem tudni, melyik intézkedés eredményezi 1 támogatási Ft-ra vetítve a legtöbb energiamegtakarítást. Az elért 119 PJ kumulált energiamegtakarítás kimutatása is komoly problémát jelent a monitoring rendszer hiányosságai miatt. Az anyag megállapítja, hogy a 2021- 2030-as időszak kumulált nemzeti megtakarítási cél várhatóan a korábbi többszöröse, 484,6 PJ lesz. Ehhez hozzájön a közel 50 PJ hátralék a 2014-20-as el nem ért megtakarításként, amit a következő periódusban kell teljesíteni. Nem látszódnak azonban azok az intézkedések (meglévő alternatív intézkedések hatásosságára vonatkozók vagy újak bevezetése), amik a megtakarítási cél többszörösének elérését biztosítani fogják.

Az anyag alig tesz említést a legnagyobb energiafelhasználási szektor, az épületek energiaigényének csökkentéséről. A legnagyobb megtakarítási potenciált rejtő lakossági épület állomány nagyszabású energetikai korszerűsítése Európa szerte az energiapolitikia inézkedések fókuszában áll – legyen szó a Covid-ot követő gazdasági helyreállítás, vagy az ukrajnai háború okozta energiaválság kezelését célzó intézkedésekről. Az épületfelújítások révén a magyar gazdaság olyan gazdasági és társadalmi, energetikai és nem-energetikai előnyökre számíthat, amelyek meghaladják a beruházásokkal járó költségeket, és jelentősen hozzájárulnak a NEKT többi célkitűzéséhez is, nevezetesen a gázfüggőség csökkentéséhez és az energetikai szuverenitás erősítéshez.

A hazai épületállomány megújulásához és a dekarbonizált épületállomány eléréséhez évi kb. 130 ezer lakóépület energetikai mélyfelújítására lenne szükség. Energetikai felújítások folyamatosan zajlanak, – főként önerős finanszírozásban – azonban a MEHI 2020-as felméréséből kiderült – , hogy a felújítások nem energiahatékonysági megfontolásból történnek, hanem leginkább azért, mert elromlik valami; az energetikai felújítások részlegesek, döntő részükhöz nem készül energetikai terv, laikusok döntenek a szakmai tartalomról; a sekély felújítások és ad hoc beavatkozások így nem hozzák a remélt eredményeket (rezsicsökkentés, energiamegtakarítás), sőt, a a lock-in hatás kockázatával járnak,  szuboptimális megoldást jelentenek évtizedekre.

A Nemzeti Energiastratégia 2030 szerint: „A családok többségének nincs annyi megtakarítása, hogy saját erőből épület felújításba kezdjen. (…) A lakóingatlanok energiahatékonyságának növelését korlátozza az épületállomány alacsony megújulási rátája. Mélyfelújítások nélkül nem reális a hazai lakóingatlan állomány energiahatékony megújulása a következő évtizedben.” A Nemzeti Energiastratégia pár évvel korábbi megállapítása ma még inkább érvényes, a NEKT intézkedéseinek kiemelten kellene az épületek energiahatékonyság javítására irányulniuk.

Egy stabil, hosszú távú, kiszámítható lakossági épületenergetikai ösztönző- és támogatási program nélkül a lakossági mélyfelújítások nem fognak megtörténni, ahogyan az elmúlt évtizedekben sem történtek. A rezsicsökkentett árak továbbra is jelentős gátját képezik az energiahatékonysági beruházásoknak. A lakossági átlagfogyasztási limitet meghaladó, tipikusan 1990 előtt épült családi házak megnövekedett energetikai kiadásait is tartósan az energetikai felújítások előmozdítsa révén lehet csökkenteni.

A lakossági felújítási hullám előmozdítása összehangolt intézkedésekkel lehetséges csak, amelyek szabályozási, finanszírozási, és tájékoztatási/szemléletformálási/technikai segítségnyújtás jellegű intézkedések teljes körére egyidejűleg kiterjednek.

Kiemelt javaslatok intézkedésekre

• Magyarországon egy átfogó energiahatékonysági épületfelújítása program bevezetésére van szükség. A lakossági energetikai korszerűsítések nagy számú beindulásának alapja a hosszú távú, évekre előre tervezhető ösztönzőrendszer bevezetése. Biztosítani szükséges a támogatási rendszer kiszámíthatóságát és tervezhetőségét nemcsak éves szinten, hanem több évre előre. Legyen meghatározva egy éves fejlesztési/felújítási keret, melynek mértéke elősegíti az lakossági szektor épületeinek évi 3%-os felújítási rátáját, illetve amely ütemezett módon előre jelzi a várható támogatások keretét és támogatási célját. A támogatási rendszer a komplex energetikai korszerűsítések irányába terelje a beruházásokat. Mivel hazánkban a hőszigetelt házak, épületek tekintetében van a legnagyobb lemaradás, pénzügyi állami támogatást (vagy pénzügyi kedvezményt) elsősorban egy széleskörű szigetelési programba lenne ésszerű irányozni. A különböző célcsoportokra (jövedelem és épülettípus szerint) működhetnek egymástól eltérő, diverzifikált ösztönzök.
• A hazai lakosság (a KSH legfrissebb népszámlálási adatai szerint) több, mint egyharmada tűzifával fűti a lakását. Felmérések szerint a lakosság közel 30%-a ezt a fűtési módot használja elsődlegesen. A NEKT nem tartalmaz semmilyen energiahatékonysági intézkedést a lakosság ezen szegmense számára. Statisztikai adatok és felmérések igazolják, hogy a tűzifa felhasználás szoros összefüggést mutat a jövedelemmel és az iskolai végzettséggel, a jellemzően vidéken élő, alacsony jövedelmű és iskolázottságú háztartások a fűtésre szinte kizárólag fát (és vagy hulladékot) használnak. A rezsicsökkentés nem éri el a vezetékes energiahordozókat nem, vagy csak részben használó háztartásokat. Célzott intézkedésekkel kellene elősegíteni, hogy ezeknek a háztartásoknak is lehetőségük legyen tiszta fűtési módok használatára, az áttérését a megújuló energiaforrások használatára, rövid távon kivezetve a hulladékégetést és a fenntarthatatlan szilárd biomassza használatot, hosszabb távon pedig kivezetve gáz fűtést.
• Az épületek komplex energetikai felújítása, azaz elsőként szigetelése, nyílászárócserésje, majd fűtéskorszerűsítése nem történik meg megától, az átlagos jövedelmű háztartások megtakarításai, önereje sem teszi lehetővé a mélyfelújítást. A lakosság átlagjövedelem alatti szegmense külön prioritást kellene, hogy kapjon az intézkedések között. Ezt mindenhol máshol Európában állami támogatások vagy kedvezmények révén segítik elő. Az Energiahatékonysági Irányelv (recast) 8. cikke szerint az energiahatékonysági szakpolitikáknak biztosítaniuk kell, – legyen az EKR vagy alternatív szakpolitikai intézkedés -, hogy a megtakarítások meghatározott részaránya az energiaszegény háztartások energiahatékonysági intézkedéseiből származzon. A NEKT nem tartalmaz erre vonatkozóan semmilyen részletet: mi történik az EKR járulékbevételekkel, amiből energiaszegény háztarásokat terveztek korábban támogatni, mikor lesz a lakosság körében kötelezően elérendő megtakarítási részarány előírva a kötelezetteknek, lesz-e kedvezőbb elszámolás a hátrányos helyzetű településeken/háztartásoknál végrehajtott intézkedések után, hogy csak a leggyakrabban alkalmazott nemzetközi módszereket említsük. Amennyiben az EKR-től továbbra is csak az ipari és közlekedési szektorból származó megtakarításokat várunk/azzal számolunk, milyen további, új intézkedések irányulnak a lakosság szektor, azon belül az energiaszegény háztartásokra?
• A felújítások ösztönzését a társasházi szegmensben is elő kell mozdítani. A társasházak önerejének megteremtését segíteni kell, ennek jól működő eszköze volt az államilag támogatott lakástakarékpénztári rendszer, amelynek komoly hagyománya és ismertsége van már az országban, ezért javasoljuk újbóli bevezetését. Emellett lehetővé kell tenni a társasházak számára vagyonuk egyszerűbb kezelését és biztonságos befektetését (pl. állampapírokba, kincstárjegyekbe – ez jelenleg bonyolult adminisztrációs folyamatot jelent a közös képviselők számára). Megoldást kell találni a közös képviselők anyagi motivációjára (és képzésére is) a szakaszos mélyfelújítások lebonyolítására, amelynek egyik eszköze lehet a projektmenedzsment pályázati finanszírozásban való elszámolhatóságának biztosítása.
• A gázról való gyorsított leválás érdekében a lakossági fűtés tekintetében akciótervet kellene kidolgozni. Ez indokolt lenne a tiszta fűtési technológiák hazai elterjesztésének lépéseire, a szabályozási és finanszírozási akadályok elhárítására. A NEKT által előrevetített ütemterv a hőszivattyúk hazai térnyerésére nincs összhangban a REPowerEU céljai között előrevetített számokkal, a fűtés (és hűtés) terén elérendő megújuló energia részarányokkal. A Nemzeti Energia Stratégiában 2030-ra jelzett 100 ezer darab hőszivattyúhoz képest 3-5-ször gyorsabb hőszivattyú terjedési ütemre lenne szükség a RePower-ben foglalt célkitűzések teljesítéséhez.
• A hőszivattyúk magas beruházási költsége miatt VNT támogatás indokolt, ahogyan ezt többfelé Európában is meglépik a tagállamok. Hőszivattyút kizárólag termikusan már korszerűsített ingatlan esetében indokolt államilag támogatni, vagyis ahol már megtörtént a lakás hőszigetelése és nyílászárók cseréje.
• „A középületek energiafogyasztása adja a hazai épületállomány energiafelhasználásának közel 10%-át. A Fit for 55 évi 1,9% megtakarítást ír elő a két évvel korábbi fogyasztáshoz képest, továbbá évi 3% alapterület arányos energetikai korszerűsítést a középületek esetében. E felújítási cél eléréséhez elsősorban az ESCO típusú finanszírozás, másodsorban az önrész erejéig a kötelezettségi rendszer adta lehetőségeket tervezzük igénybe venni, melyhez a felújításban érintett közintézmények részére kiegészítő beruházási támogatást kívánunk nyújtani. – 10 éve minden energiahatékonysági dokumentumban szerepel az ESCO konstrukció, mint mentőötlet, és még sem működik tömegesen. Pl. 2020-as Energiastratégia szerint: „Javítani kell az ESCO típusú finanszírozási megoldások feltételeit, illetve meg kell teremteni a konstrukcióban rejlő bizonytalanságok és kockázatok mérséklésének lehetőségeit. Ehhez állami garancia alap és a különböző ESCO konstrukciók sajátosságainak definiálása, illetve innovatív finanszírozási lehetőségek bevezetése szükséges (pl. energiaszámlából történő törlesztés jogszabályi feltételeinek kidolgozása). Javasolt a közműszolgáltatók támogatáskezelő szervezetként való bevonása a lakossági energiahatékonysági pályázatokba, ami egyúttal a közműszolgáltatói ESCO-modell kialakítását is megkönnyítené.
• A technikai segítségnyújtás kulcsfontosságú az energetikai felújítások ösztönzésében és a szociális védelem biztosításában a kiszolgáltatottak számára. Európában legalább 60 egyablakos tanácsadói iroda működik, amely a technikai segítségnyújtás hatékony eszközének bizonyult Európa szerte. Az ún. one-stop-shop-ok, azaz egyablakos irodák mérséklik a felújításokat akadályozó információhiányt, illetve a felújításokkal kapcsolatos bizonytalanságokat, félelmeket segítenek kezelni azzal, hogy egyhelyben széleskörű információkat szolgáltatnak a tervezéstől a finanszírozáson át a kivitelezők választásáig. Így többen vághatnak bele egyszeri vagy szakaszos mélyfelújításba, és az eredmény is magasabb szintű minőség és nagyobb energiamegtakarítás. Különösen fontos szerepe van az ilyen szolgáltatásnak a lock-in hatás kiküszöbölésénél, amely hazánkban is valós problémát jelent a energiafogyasztás csökkentésének szempontjából. Az OSS modell a felújítások finanszírozási kérdéseivel is kiemelten foglalkozik, és az új minimum energetikai szabványok (EPBD recast) bevezetését kísérő eszközként is hatásos. Az első hazai OSS, a H2020-as finanszírozású RenoHub projekt keretében megvalósult RenoPont tanácsadó hálózat remek kiindulási alapot jelent az OSS modell hazai felskálázásához, integrált országos szolgáltatás kialakításához.
• A jelentős felújításokra vonatkozó kötelező megújuló részarány a 7/2006 TNM rendelet hatályon kívül helyezésével 2023. október 31-vel megszűnik. Helyét új indikátorok veszik át, benne a négyzetméterre jutó éves széndioxid-kibocsátás. A NEKT emisszió-csökkentési céljainak könnyebb teljesíthetősége érdekében javasoljuk a TNM helyét átvevő 9/2023. (V. 25.) ÉKM épület energetikai rendeletben megadott villamos áram előállítás fajlagos CO2 emissziójának rendszeres felülvizsgálatát, mivel a magasan meghatározott emissziós érték (455 gCO2/kWh villamos áram esetén) negatív hatása lesz az elektrifikációs lépésektől várt kibocsátáscsökkentési célokra.

Javasoljuk az okosmérés / almérés terén a kötelezően telepítendő okosórák és almérések körének bővítését. Az így nyert adatok elemzésével ugyanis hatékonyan ösztönözhető a csúcsidőn kívüli (hétvége, kiugró megújuló termelés) fogyasztás, ezáltal csökkenthető a tárolási igény és lehetőség nyílik a dinamikus árazás kiterjesztésére

[1] https://www.odyssee-mure.eu/

[2] Az Energiahatékonysági irányelv korábbi 7., az EED recast szerint 8. cikkének megfelelő célértékeket