A MEHI idei projektjeként összeállított szakpolitikai leltár egyik legfőbb megállapítása, hogy nincs egyetlen csodafegyver az épületfelújítások felgyorsítására. A siker kulcsa egy kiszámítható, több cikluson átívelő felújítási ökoszisztéma felépítése. Beszámolónk rávilágít arra, hogy a szükséges műszaki megoldások valójában már adottak – a valódi kihívást a finanszírozási, intézményi és szakmai feltételek rendszerszintű összehangolása jelenti.
A Magyar Energiahatékonysági Intézet szakpolitikai leltára azt vizsgálta, hogy a magyar épületfelújítási
rendszer mely területein alakult ki szakmai konszenzus, hol maradtak fenn nyitott kérdések, és milyen
szakpolitikai döntésekre lehet szükség a következő időszakban. A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy
az épületfelújítás nem kezelhető egyetlen támogatási program vagy szabályozási eszköz segítségével:
a siker feltétele egy hosszú távon működő, kiszámítható és összehangolt szakpolitikai keretrendszer.
A vizsgálat nem azonosított olyan egyetlen „csodafegyvert”, amely önmagában képes lenne érdemben
felgyorsítani a felújítási hullámot. Bár egyes területeken viszonylag gyors előrelépés érhető el, például
a technikai segítségnyújtás, az adatinfrastruktúra, a monitoring vagy a finanszírozási konstrukciók
fejlesztésével, a legtöbb feltárt probléma rendszerszintű beavatkozást igényel. A kutatás alapján
Magyarországon az elmúlt években számos részeredmény született, ugyanakkor az épületfelújításhoz
szükséges szakpolitikai, intézményi, finanszírozási és végrehajtási feltételek több területen továbbra is
hiányosak.
A leltár visszatérő megállapítása, hogy az előttünk álló feladat nem pusztán a felújítási ráta növelése,
hanem egy teljes felújítási ökoszisztéma kiépítése. Fejleszteni szükséges a finanszírozási
eszközrendszert, a technikai segítségnyújtást, az intézményi együttműködést, az adat- és
monitoringrendszereket, a minőségbiztosítást, a szakemberkapacitásokat, valamint az
energiaszegénység kezelésének eszközeit is. Az épületállomány dekarbonizációja ezért nem csak
felújítási programok indításának a kérdése, hanem több cikluson átívelő modernizációs folyamat.
A tanulmány ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a szükséges műszaki megoldások többsége már ma
rendelkezésre áll. A legnagyobb kihívást nem az új technológiák hiánya, hanem azok tömeges,
finanszírozható és jó minőségű alkalmazása jelenti. A következő évek egyik legfontosabb feladata ezért
olyan kiszámítható szakpolitikai környezet kialakítása, amely képes összehangolni a köz- és
magánforrásokat, a különböző szakpolitikai célokat, valamint az állami, piaci, szakmai és civil szereplők
tevékenységét.
A teljes tanulmány elérhető erre a linkre kattintva.
